Századok – 1907
Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Bocskay és a bécsi béke 1
6 KÁROLYI ÁRPÁI). Ügy is történt — sa királyim mágnásból lázadó lett. Ezen a néven lön mihamar hirliedtté nyugaton s ezzel a jelzővel bélyegzi meg őt háromszáz esztendő óta az idegen történetírás. Mert az az alattvaló, a ki fejedelmére fegyveres kézzel támad, lázadó. Pedig nem egészen úgy van a dolog. Az az idegen történetírás az egykorú nyugat-európai közviszonyok és állami structura szemüvegén keresztül tekintvén itél Bocskayról. . . Természetesen az a hűbéres, a ki fegyverrel támad főhűbérurára azért, hogy ennek felségjogaiból egyet-egyet elraboljon s mint kövér zsákmányt a maga számára haza vigye ; az a német Standesherr, az a franczia Seigneur, a ki gyöngébb szomszédjának, közös hűbéruruk a király vagy császár békés és hűséges vazallusának birtokából kiszakít egy darabot, hogy a magáéhoz csatolja s ezzel is új erőforrásokat nyerjen hasonló rablótámadásokra, melyek végczélja új államot hasítani ki az élő, az eleven állam testéből ; az a német-birodalmi vagy franczia báró, gróf és herczeg, a ki fegyveres kézzel letör egv-egy ágat császárja vagy királya koronájából, hogy ezzel a maga grófi vagy herczegi süvegét diszítse föl : az csakugyan lázadó, s a történetírónak, a ki ilyenül bélyegzi meg őt, igaza van. De a magyar történelemben Bocskaytól háromszáz esztendeig, a Csák Máték koráig kell visszamennünk, míg ilyen lázadókra bukkanunk. Már a Csák Máté idejét követő hosszú századok fölkelései egészen más természetűek. Még ott is, a hol egyes pártosok támadnak föl, mint a legmélyebb erkölcsi bukás napjaiban, a Mohácsot követő nemzeti débâcle folyamán, mikor az önérdek és szemérmetlen haszonlesés ördögei orgiákat ülnek a Móré Lászlók és Balassa Menyhértek személyében, még e démonoknál is nem valami állambomlasztó, felségjog-fosztó momentum, hanem csak jogosulatlan magánjogi előnyök szerzésének vágya — és ez is csupán a többiekével egyenlő és közös alattvalói kötelék keretében — a mozgató erő. Annál kevésbbé fordult hát ott, a hol nem efféle haszonlesők, hanem nagyobb vagy kisebb nemzeti pártok kerültek szemközt a koronával, a fegyverek éle az állam mint ilyen, tehát az államfő ellen. E daczoló fegyverek czélja nem a Krisztus köpönyegének szétdarabolása, a felségjogok tel-