Századok – 1907

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Bocskay és a bécsi béke 1

BOCSKAY ÉS A BÉCSI BÉKE. 3 ... A családi tűzhely kedves melegénél nem sokáig köthették le az eszmélődni kezdő gyermek figyelmét a Tündér Ilonáról s az Ärgyilus királyfiról szóló dajkamesék. Rózsás ködét és nevető zaját e költött világnak mihamar elűzték azok a komor, de nagyon is igaz történetek, melyeket a szünetnélküli török harczok, mint dagály hullámai a csigahéjat, ezrével vetettek a fölszínre s a melyekhez rettentő illusztrácziót szolgáltattak a várkastély udvarán sebeikben haldokló harczosok. S ha a férjeért rettegő feleség magzatának a hőstettekről, a sikertelen erőfeszítésekről beszélt, melyekkel Bocskay György az elszakadt Erdélyt a nagy magyar hazának visszaszerezni igyekvék, ha a sebeiből lábadozó apa a kandalló fénye mellett kis fiának a nagybácsiról, Dobó Istvánról regélt, a ki a hazáért s királyért ott Egerben az ó-kori héroszok csudáit megismételé : nem kellett-e kicsirázni a gyermeki szív termékeny kertjében a hon- és faj szeretet, a kötelességérzet s az önfeláldozás ekkép megöntözött magvainak ? Keblében a férfias erények ezen egészséges csiráival jutott atyja s előkelő rokonsága érdemeiért a gyermek Bocskay István föl a császári udvarhoz, hogy a nemes apródok iskolájában a korona s a haza szolgálatára, vezető szerepekre, kiképezést nyerjen. Mennyire kitágult a vidéki főnemes ifjú látóköre az új környezetben : erről az értelmi nyereségről, mint inkább mellékesről, nem is szólok. De annál fontosabb az a kitörülhetetlen benyomás, melylyel zsenge lelkébe az összes középeurópai fejedelmek főhübérurának ragyogó udvarában a római német császár hatalmi állása bepréselődött. Ifjú, csak sejteni kezdő agya e benyomást összeszőtte azzal a hazulról hozott bánatos képpel, mely fogyó nemzetét, pusztuló hazáját ábrázolá — s öntudatlanúl, akaratlanúl lerakódtak benne annak a gondolatnak alapjai, hogy csak ettől a hatalomtól, mely hiszen egyszersmind a magyar király hatalma is, lehet majd az ozmán járom alól való fölszabadulást reményleni. E gondolat kisérte őt tanulságos évek multán a császáriból az erdélyi fejedelmi udvarba, a hová a vérrokonság révén került s a hol előtte egy más, egy újabb kép tárult föl. Nem az a nemzetközi, mozaikszerű, nem oly aranyos és kápráztató mint a császári udvaré volt ; de annál melegebb és melegítőbb tüzű : a tisztán nemzeti és alkotmányos állam képe, melyet a nagy 1*