Századok – 1906
Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - II. közl. 97
118 R. KISS ISTVÁN. csak a fejedelmi propositió és a hadakozás érdeke, hanem a jobbágyok és földesurak is egyaránt kívánták. Erdélyben is t. i. épen úgy mint Magyarországon, gyorsan elterjedt az a hír, hogy »az ő Nagysága kegyelmes resolutiója és pátense continentiája is azt tartja, hogy az kik az <5 Nagysága hűsége mellett fegyvert fognak és táboroznak, azok a jobbágyság alól felszabadulnának«,1 ) ezért annyi szabadulni vágyó jobbágy ült fel, hogy a sereg zöme azokból telt ki. Míg a gyámoltalan, rendetlenségre mindig kész nép kezdetben csak a számot növelte és szabadságával visszaélt, a földesurak munkás hiányában nem vehették hasznát birtokaiknak, úgy hogy a felkelők otthon maradt családját szigorúbban kényszerítők a földesúri terhek viselésére, beliajták rajtok az ország által felvetett adót is, sőt hogy a jobbágyok további felkelését korlátozzák, elhíresztelék, hogy a hadakozó jobbágyok szabadságot nem nyernek. Mily zavarok fejlődtek ebből, a legékesebben mutatja »egy néhány seregeknek főhadnagyinak« a szegény haza fogyatkozásinak megorvoslására küldött urakhoz — Radvánszkyhoz, Pekrihez, Mikeshez, helyesebben az országgyűléshez — intézett kérése. Elmondják, hogy »a mi seregeink nagyobb részént és más seregek is jobbágyi rendekből állanak, az kik szabadságnak megnyeréseért biztattatván, először fogtanak fegyvert, de mostan sokaktól, mind úri rendektől s mind közemberektől ijesztetnek, hogy csak hijjában fogott volna az jobbágyság fegyvert, mert mihelyt az had száll, ismét ugyan csak jobbágyok lesznek. Mely beszéd annyira elolvasztotta sokaknak sziveket és meglanhította karjokat, hogy az fegyvert letötték, vagy ha még le nem tötték, letenni igyekeznek és az tábort kerülni. Ugyanis, ha véreket kiontják (ezt mondják), csak az lesz jutalmunk nékünk hadviselő embereknek, mint az otthon magok dolgát űző s nem fáradozó embereknek. Micsoda haszna fegyverkötésünknek, egyrészént lia csak jobbágyok lészünk — mint mostan is, — másrészént, a míg mi hadban szolgálunk, feleségünket, gyermekinket mindenféle szolgálatra űzik, hajtják.« A bizonytalanság és jogos keserűség kényszeríti ezen egy osztályhoz tartozó, de egymástól mégis elszigetelt embereket, hogy falunként, seregenként, sőt megyénként és székenként részint az igért szabadságot, részint hadi szolgálataik fejében a maguk és ott') A hidasi jobbágyok kérelméből. Id. lt. III. oszt. 43. cs. 108. sz. — A Maros-székben lakó szegény megnyomorodott igaviselö jobbágyoknak alázatos supplikatiója szerint : »Hallottuk az mű kegyelmes urunknak ő nagyságának kegyes jó igéretit, hogy valamely jobbágy ő nagysága mellett felül, kargyát felköti, szabadságot ad neki, ha Isten 5 nagyságának boldog előmenetelt ad.« (U. o. 117. sz.)
