Századok – 1906

Tárcza - Vegyes közlések - † Széchy Károly 89

TÁRCZA. 89 ságának kiadásában fog megjelenni. Halmágyi István erdélyi főkormányszéki titkár, utóbb Maros-szék főkirálybírája, becses feljegyzéseket hagyott az utókorra. E feljegyzések Erdély azonkori történetének úgyszólván napi krónikái s a politikai ügyek mellett a társadalmi élet, a műveltségi állapotok, az egyház és iskola, földmívelés, ipar és kereskedelem viszonyait is jellemzően tűntetik fel. Értéküket emeli a naplóíró élénk megfigyelő képessége, melynélfogva a külpolitika hullámzásait is figyelemmel kiséri s szívesen rajzolja. A napló egyik legérdekesebb része különben az, melyben Halmágyi külföldi utazása s a göttingai egyetemen töltött évei vannak leírva. — HEVES ÉS A VOLT KÜLSŐ-SZOLNOK EGYESÜLT VÁRMEGYÉK NEMES CSALÁDJAI czímű munkára hirdet előfizetést Orosz Ernő, Heves vármegye levéltárnoka. A szerző a vármegyei levéltár gazdag családtörténeti anyagát teljesen felölelő könyvet igér, melyben míg egyrészt feleleveníteni törekszik az érdekelt családok őseinek emlékét, másrészt segédfonalat akar nyújtani a genealógia hivatásos művelőinek is. Mintegy 1600 család eredetére, leszármazására s a lehetőséghez képest czímerére, előnevére és birtokviszonyaira vonatkozó hiteles adatokból állította össze munkáját, mindenütt pontos hivatkozással a felhasznált okiratok levéltári jelzéseire, s így számot tart arra, hogy könyve forrásmunkának tekintessék. Függelékül a két vármegye XVII—XIX. századbeli tisztviselőinek névsorát, a nemesség 1754/55 évi összeírását, végre a megyei levéltárban található czímeres peosétlenyomatok betüsoros jegyzékét közli. A terjedelmes munka ára tíz koronában van megállapítva. •F SZÉCHY KÁROLY elhunytával ismét egy érdemes, munkás tagját vesztette el társulatunk. Széchy Károly előbb a kolozsvári, tavaly óta a budapesti tudomány-egyetemen a magyar irodalom nyilvános rendes tanára, a M. Tud. Akadémiának levelező tagja, ez év elején, jan. 3-án halt meg súlyos és hosszú betegség után, ötvennyolcz éves korában. Mind az Akadémia, mind az Egyetem sokat várhatott volna még a jeles tudóstól és tanártól, ha régi szívbaja meg nem bénítja munkásságát s ki nem ragadja az élők sorából, társai köréből, kik nemcsak munkáit ismerték, hanem tanári buzgalmáért is nagyrabecsülték. Társulatunk 1892-ben iktatta az elhunytat tagjai közé, s a mi nagyobb munkát azóta írt, az a M. Történelmi Társulat kiadásában látott napvilágot. 1894-ben jelent meg tőle Gróf Gvadányi József élete (Magyar Történeti Életrajzok, X. évf.) a Rontó Pál megjelenésének százados évfordulójára; az 1895—1902 évek alatt pedig Gróf Zrínyi Miklós életrajza (u. o. XI. XIV. XVI. XVIII. évf.) öt kötetben. Mind a két munka, de kivált Zrínyi élete, széleskörű és beható tanul-