Századok – 1906

Történeti irodalom - Roth; Victor: Geschichte der deutschen Baukunst in Siebenbürgen. Ism. Kropf Lajos 945

946 TÖRTÉNETI IRODALOM. Roth Viktor — munkája után Ítélve — telivér pangermán, s ez az érzelem elvakítja ítélő tehetségét ; ezért nagyon is nehezére esik a tudomány tényeit (die Tatsachen der Wissenschaft) elfogulatlanúl megítélnie és a nemzeti politika hínárját (politischnationale Gründe) elkerülnie. Mint jó német, csak erdélyi szász atyjafiainak munkáit forgatta, továbbá németországi szerzők könyveit, a bécsi k. k. Central-Kommission köteteit, de a M. Tud. Akadémia kiadványait, vagy magyar írók munkáit természetesen mellőzte. Elbeszéli, hogy az erdélyi szászokat egy magyar király, II. Gejza hívta be az országba, hol ők egy kis szabad államot alapítottak, szolga-népektől (von geknechteten Völkern) körülvéve. Azt azonban mégsem tudja eltitkolni, hogy midőn az első német csapat megérkezett, már ott állott a gyulafehérvári nagytemplom, melyet utóbb, 1277-ben, Reminiscere vasárnapon, épen a szászok égettek föl és raboltak ki, mely alkalommal a káptalan tagjaival együtt mintegy kétezer ember veszett oda. Azt sem tagadhatja, hogy midőn a magyar királyok Európa nyugati országaiból házasodtak, midőn továbbá a cisterciták bejöttek az országba : észak-francziaországi szerzeteseket is (auch) lehetett találni a magyar kolostorokban, s észak-francziaországi építőmesterek és művészek is (auch) vetődtek el Erdélybe. Az Anjouk korában, Mátyás idejében és később Bethlen Gábor meg Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmek udvaránál is csak úgy hemzsegett nálunk a sok olasz. Azért helyesebb lett volna a mondott nyugati nemzetek művészetének befolyását higgadtabban és elfogulatlanúl tanulmányozni még az erdélyi szászok földjén is, azután a tudományos kutatásból szigorúan kizárni a pangermán szellemben való politizálást. Különben a szerzőnek nincs is kellő készültsége egy ilyenféle munka megírására, sem pedig elég kritikai tehetsége, hogy a más szerzőktől átvett adatokat, a maga megfigyeléseivel összevetve, valami tudományos módszer szerint csoportosítsa, feldolgozza és olvasóinak megmagyarázza. A könyvhöz nincs névmutató, de még rövid tartalomjegyzék sincs és a pigra massa még fejezetekre sincsen felosztva. Az előszó után van egy rövid bevezetés négy lapon ; azután a szerző elmondja, a mit elmondani akart, 124 lapon, az első mondattól az utolsóig minden lélekzetvétel nélkül. Némi nyugvópontot enged az olvasó szemének itt-ott az, hogy a sokszor szép, tősgyökeres eredeti magyar nevekből eltorzított szász földrajzi neveket rendszerint ritkított betűkkel szedte ki a typographus. De ez a szabály sincs kivétel nélkül, mert pl. a kerczi apátság neve (25. 1.) részesül ily kitüntetésben, a szászrégeni templomé azonban (33. 1.) nem, és szerzőnk sok mindenfélével foglalkozik, míg végre az olvasó azt veszi észre>