Századok – 1906

Értekezések - GÁRDONYI ALBERT: Abafáji Gyulay Pál 894

908 GÁRDONYI ALBERT. vineasque simul vei separatim dederit, inscripserit, abalienaverit aut legaverit, tam ipso Paulo Gryulay in vivis existente, quam post deoessum ipsius, superinde coneessuros, iuribus nostris totaliter et in integrum eidem Paulo Gryulay. vel quibus ipse easdem possessiones. domos et curias nobilitares vineasque contulerit, collatis, aliorum vero salvis permanentibus. lmmo annuimus et concedimus nostrum consensum benevolum praebemusque. ac denique ea omnia tam nos ipsos observaturos, quam per successores liostros inviolabilité!- observari curaturos promittimus liarum nostrarum pendentis et autentici sigilli nostri munimine roboratarum vigore et testimonio literarum mediante. Datum Albae Juliae, vigesima die Septembris, anno Domini Millesimo quingentesimo nonagesimo. Sigismundus Báthory m. pr. Wolffgangus Kovaczoczy cancellarius m. pr. A gyulafehérvári káptalan 1593 évi átiratában a M. Nemzeti Muzeum levéltárában. II. 1592. jan. 25. Abafája. Gyulay Pál oklevele, melyben halála esetére jószágait öesesére és Szalay Balázs leányaira hagyja. Én Gryulay Pál, Abafáján Tord a vármegyében lakozó, adom emlékezetre mindeneknek, az kiknek illik, ez én levelemben, liogy én az én kegyelmes uramnak, Báthory Sigmondnak, Erdélyország fejedelmének, figgő pecsétes levelével való kegyelmes assecuratiója szerint, melylyel ő Nagysága nekem Abafája nevő falumról és régeni hegyben való szőlyőimről, mellyek mind Torda vármegyében vannak, és Szováta nevő falumról, mely Marosszékben vagyon, szabad, tellyes és örökös dispositiómra való hatalmat és szabadságot adott, assecurálván erről, hogy ez fellyűl megnevezett jószágimat valakinek vagy valakiknek szóm avagy írásom által adom vagy hagyom, azoknak ő Nagysága az én dispositiómra fejedelmi consensussát adja, mely kegyelmességeért és fejedelmi szavának és assecuratiójának tökélletes megtartásáért ű Nagyságának is legyen kegyelmes az Ur Isten, és alatta valói legyenek tökélletesek minden ű Nagyságához való hívségökben, miképpen ű Nagysága is alatta való híveihöz igíretiben és adományában tökélletös — teszök illyen dispositiót : ^Legelőször, ha Isten engemet mennyei jóvoltából firfiu és leány magzatokkal, avagy egyik akár mellyik ágban való maradékkal megáld, azoknak és azok maradékinak, fiu és leány ágban valóknak egyenlőképpen, hagyom ez felyűl meg nevezött jószágimat ; ha pedig ő szent felsége tellyességgel magvam szakattúl veszen ki ez világból, kiben legyen az ő kegyelmes akaratja, tehát ez felyűl meg mondott