Századok – 1906

Értekezések - RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN: Magyarok Istene. Isten nyila 877

892 RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. lett kétségkivűl a papság is hathatósan közreműködött szóval és írásban elterjesztésükön. A szentírásnak legolvasottabb része pedig — mint mindenütt, nálunk is — a zsoltárok könyve volt. Szembetűnőleg bizonyítja ezt az a körülmény, hogy többszörös fordítását találjuk a régiségben, nevezetesen az Apor, Döbrentei, Festetich, Kulcsár-codexekben s egyéb helyeken is. Már pedig a zsoltárok, mint a föntebb idézett példák mutatják, nem egyszer hirdetik a villámokat Isten nyilainak, s ezen felfogást gyakori olvasásuk és éneklésük vajmi könnyen átolthatta és meggyökereztethette a magyar nyelvben szintúgy, mint a középkori latinságban. Számottevő tanúságtétel e mellett az a jelenség, hogy az »istennyila« név az említett zsoltárfordításokon kivûl legkorábban ugyancsak vallási művekben kerül elő a régiségben. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül az sem, hogy a zsoltárokat költőink gyakran feldolgozták énekeknek, főként a protestantismus elterjedésével, a mikor tudvalevőleg rendes templomi énekekűl használják őket. Hogy azután eme feldolgozásokban az eredeti kifejezések nagy részét megtartották, magától érthető dolog. A nép pedig, mely naponta énekelte vagy a szószékről hallotta s fordításokban és egyéb vallási művekben olvasta, lassanként eltanulta, megszokta a főbb typikus szókat és kitételeket, melyeket eszmekörébe könnyen beilleszthetett.1) Ezen úton-módon vált az »isten nyila« is több más bibliai kifejezéssel egyetemben nyelvünk tulajdonává. A mi áll az isten nyila eredetére, ugyanaz állítható szerintem a finn Ukon nuoli, Jumalan nuoli származására is, hogy t. i. ezt is a szentírás hatása honosította meg rokonaink nyelvében. A keresztyénségnek s vele a bibliának hatása a Kalevalára, félreismerhetetlen és le nem tagadható. Ukko alakja a keresztyének Istenének több tulajdonságát egyesíti magában ; sőt a Kalevala utolsó rúnója olyannyira keresztyén szellemű, hogy Máriáról és 1) Érdekes példa a jelenkorból a szentírási kitételek elterjedésére a Nagybányán használatos eme szólásforma : »Má az ellen nincs szó, se tartomány.« (Nyelvőr, 8: 226. 1.) Ez egész bizonyosan a 19. zsoltár következő versének hatása alatt került a népnyelvbe : »Nincs szó, se tartomány, holott e tudomány nem prédikáltatnék.«