Századok – 1906
Értekezések - RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN: Magyarok Istene. Isten nyila 877
5IAGYAK0K ISTENE, ISTEN NYILA. 879 E bizonyítások, melyek Toldytól kezdve, úgy látszik, valamennyien Szirmay Hungaria in parabolis-ának idézett kategorikus nyilatkozatára vezethetők vissza, forrásukkal egyetemben ugyanabban a főbenjáró hibában leiedzenek : nincsenek semmi positiv történeti erősséggel sem támogatva. Tehát egytől-egvig csupán föltevés-számba mennek. Lássuk csak a tudományos vizsgálat szemüvegén keresztül, megállhatnak-e eme föltevések. Azon eredmény alapján, melyet ősvallásunkról eddig főleg a nyelvészet segítségével kiderítettünk, annyit határozottan állíthatunk, hogy eleink nem voltak igazában egy istent imádók, a mint krónikásaink akarják bizonyítani ; de nem is voltak szoros értelemben vett polytheisták. Nagyon valószínű, hogy nem voltak egy fő isteni lénynek ismerete nélkül, de hogy ennek eszméje olyannyira kidomborodott volna hitükben, mint a mennyire régtörténetíróink s részben még a korunkbeliek is feltüntetni igyekeznek, semmiesetre sem fogadhatjuk el. Kétségtelen, hogy imádtak, tiszteltek megszemélyesített természeti jelenségeket, valamint különféle szellemeket, geniusokat is. Voltak bálványaik is. Az újabb kutatás emez eredményével merően ellentétes az a kép, melyet pogány őseink vallásáról krónikásainkból, főkép Anonymusból, a bécsi és budai krónikákból meg Thurócziból állíthatunk össze. Ezen kép szerint a honfoglaló magyarok az egy igaz Istennek oly tökéletes tudatában voltak, mint akár a keresztyénség. Egy Istent imádtak, ki nemzeti pártfogó Istenük volt és mindenütt mellettük állott a harczok közepette, buzdította, erősítette, győzelemről győzelemre vezette őket. Álmos és Árpád választott emberei, kiket azon czéllal rendelt vezérekűl, hogy kedvelt magyarjait elvezessék az igéret földjére, Attila örökébe. Szemmel láthatólag egészen más e kép, mint az élőbbén vázolt ; mindamellett nem valami nagy sor eltalálnunk, melyik felel meg jobban a valóságnak. Krónikáinkat tudvalevőleg papi emberek írták, a kikben a hazafias érzés lángja semmivel sem lobogott alacsonyabban, mint a vallásos buzgalom. E derék emberek minden igyekezetükkel rajta voltak, hogy az ősök vitézi tetfeit, főként honfogla-58*
