Századok – 1906

Tárcza - Vegyes közlések - Az ágostai csata 866

95 8 TÁRCZA. sok változást szenvedett megye élén a fejedelmek korában két főispán állott, a járások számának megfelelően ; a két járás úgyszólván két külön megye volt, úgy hogy az egyik főispánnak a másik járás ügyeibe csak országgyűlési felhatalmazás alapján lehetett beleszólása. A gubernium korában Fehér megye nem maradt egy törvényhatóságnak; 1765-ben tényleg Alsó- és Felső-Fehér megyére szakadt. Az utóbbinak székhelye Martonfalva volt, de — különösen nyáron — Hidvégen és Élőpatakon is tartottak gyűléseket. Felső-Fehér megye 1849-ben megszűnt; 1861-ben azonban újra megalakulván, Erzsébetváros lett a megye székhelye 1876-ig, mikor is az új rendezés alkalmával végleg megszűnik. Utolsó főispánja gróf Bethlen Gábor volt. Az értekező az 1530 — 1696-ig, illetőleg 1709-ig szereplő főispánok névsorát s rövid életrajzát is közli gr. Lázár Miklós ismert műve alapján. Egy helyen kiigazítandó adatra akadtunk. Bethlen Ferencz t. i. 1653-ban jun. 15-én halt meg s nem 1654-ben.1) Végűi a megye 1821-iki nemesi conscriptióját adja az értekező. SZIGETI GYULA : A magyar történet görög kútfőiből. Chalcocondylas. (Szentesi áll. főgymn. Ért. 3 — 9. 11.) — A XV-ik század történetére nézve fontos byzanczi író szűkszavú életrajza s két kis szemelvény munkájából, egyébként sikerült fordításban. Csak egy megjegyzésünk van az idézés módjára vonatkozólag; t. i. ha görög szöveget idézünk, akkor használjuk a görög betűket, vagy pedig elégedjünk meg az egyszerű utalással. Az olyan latin-betüs átírás, a minőt az értekező használ, legalább is bántó. NOSZKAY ÖDÖN : Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal. (Érsekújvári községi kath. főgymn. Ért. 3 — 29. 11.) — Oláh Miklós, mint ismeretes, Mária királynénak volt titkára ifjú korában, s mikor Mária Németalföld kormányzója lett, Oláh is vele ment. Megismerkedvén ottan az akkori legkiválóbb humanistákkal, ezekkel élénk levelezést folytatott. Leveleit őszinteség jellemzi ; nem azért ír, hogy stílusát ragyogtassa, hanem hogy hírt adjon magáról. Erasmushoz bámulat és hódolat fűzi. Erasmust azonban önzés is vezeti, mert Oláh tekintélyes ember lévén az udvarnál, remélte, hogy esetleg felhasználhatja őt saját czéljaira. A dolgozatra vonatkozólag az a megjegyzésünk, hogy egyöntetűbb lehetett volna a tárgyhoz nem tartozó némely részletek elhagyásával, a milyenek pl. a bevezetés, vagy Erasmus Botterdamus életrajza. ZIMMERMANN REZSŐ : A nemességnek a városokba való telepedése a XVI—XVII. században. (Nyíregyházi ág. ev. főgymn. Ért. ') Olv. Történelmi Tár, 1902. 242. 1.