Századok – 1906

Történeti irodalom - Sasinek Fr. V. újabb munkái. Ism. Ernyey József 73

79 TÖRTÉNETI IRODALOM. 8. A keresztyénség Magyarországban. Hazánk vallási viszonyait Szent Istvánig a magyar történet­írók breviter et confuse tárgyalják. A Kárpátoktól Adriáig ter­jedő magyarság imádta a magyarok istenét, mellette hódolt Had­úrnak (!) is, míg István a római katholikus hitre nem térítette a nemzetet. Ezzel szemben az elfogulatlan kutató öt vallást külön­böztet meg e területen : 1. a keresztyénséget Cyrill ritusa szerint, 2. a glagolismust, 3. a latin szertartású keresztyénséget, 4. a zsidó, és 5. a mohamedán vallást. A két első a szlávság hite volt, míg Hómával nem egyesült ; a többit Árpád népei hozták maguk­kal és vallották addig, míg a konstantinápolyi patriarcha cyrill­ritusával felcserélték. Bizonyítható ez Morávia vallási viszonyai­ból, hol a keresztyénség virult, mert a régi pogányság Method halála után sem tért vissza, de még a magyarok bejövetele sem rendítette meg a fellendült kulturát. A szláv-elleues történetírók Konstantinus Porphyrogenitust idézik, ki Morávia népét hitetlen­nek mondja ; azt azonban nem tudják, hogy a keleti források csak az ó-hiten levőket tartották keresztyéneknek, a latinokban ellen­ben hitetlen, pogány, kereszteletlen népet láttak. Az a nagyzoló állítás, hogy a magyarok Pannónia szláv­ságát kiirtották vagy kiűzték volna, hogy az egész területet maguk foglalhassák el, csak költői álom, boinbastikus kitörése a magyar felfuvalkodottságnak, mely még a hazai krónikák érték­telen fictióit is felülmúlja. Ilyen önkényes, de nem lelkiismeretes módon gyártják a régibb magyar történelmet ! Már láttuk, hogy Árpád ide magyarokat (pecsenyégeket és kunokat) nem hozott, sőt népei által itt a szláv elem csak gyara­podott ; ennélfogva Árpád nem is verhette meg a szlávokat. Igenis megverte a szei'émségi és tiszamenti oláhokat, kik a szlávo­kat nyomták. Igaz, hogy Árpád eleinte segítségére volt Arnulf­nak II. Mojmir ellen, de minekutána kikaparta a gesztenyét számára, kénytelen volt visszavonulni. Később Braczlavval egye­sülve Arnulf ellen harczolt, majd 902-ben ismét Mojmir ellen, a kitől Moesiát és Felsőpannóniát foglalta el. Azonban értsük meg a dolgot. Árpád küzdött Mojmir serege, de nem népe ellen. A szétvert sereg a bolgárokhoz, a horvátok­hoz, sőt Árpádhoz is csatlakozott. A tótság ekkor is a helyén maradt, mert Árpád csatározásai nem érintették a lengyel uralom alatt levő népet, mely később Árpád népével összeolvadt. Ez a honfoglalás igazi története. A mi a vallást illeti, tudnivaló, hogy az itt talált szlávok 886-ig római katholikusok voltak, de ekkor a tiszamellékiek Wiking és Gorazda püspökök viszálya miatt a keleti egyházhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom