Századok – 1906

Történeti irodalom - Alsófehér vármegye monografiája. I. 2.; II. 1.; III. 1. Ism. –ch –e - 848

8-1:4 TÖRTÉNETI IRODALOM. Alsófehér vármegye monográfiája. Harmadik köt. 1. rész: Alsófehér vármegye történelme. Alsófehér vármegye 1848/49-ben. Irta Szilágyi Farkas. Kiadja Alsófehér vármegye közönsége. Nagy-Enyed, 1898. Nagyenyedi kny. r. t. Nagy 8-r. 8, 448, 4 1. A márczius 15-iki pesti események híre 19-én érkezett Alsófehér megye központjába Nagyenyedre; a hírt a Biazini-féle gyorskocsi utasai hozták, lázba ejtve a fiatalságot s a folyton erősbülő megyei szabadelvű pártot, melynek akkor Enyeden időző tagjai késedelem nélkül értekezletre gyűltek össze Szász Károly lakásán, a hol elhatározták, hogy azonnal népgyűlést hínak össze a teendők megbeszélése végett. A népgyűlést a református templomban tartották meg báró Kemény István elnöklete alatt s egyhangúlag határozattá lőn, hogy kérelmezni fogják a conservativ főispán (b. Bánffy Miklós) elmozdítását s helyére szabadelvű főispán kineveztetését ; de addig is, míg ez megtörténik, fel kell szólítani a főispánt, hogy sürgősen vármegyei közgyűlést hívjon össze a rég meg nem tartott tisztújítás és a szükségessé vált reformok megvitatása végett. A főispán, engedve a sürgetésnek, márcz. 30-ra valóban összehívta a közgyűlést, hol mindenekelőtt az erdélyi országgyűlésre küldendő követeket választották meg b. Kemény Dénes és b. Kemény István személyében s nekik követi utasításúl a reformokat (unió, közteherviselés, jogegyenlőség) adták; a tisztújítás egyelőre elmaradt, mert azt a jogegyenlőség alapján közelebbről szervezendő vármegyei bizottság feladatává tették. Ily értelemben határoztak a városok is. Ugyanekkor határozták el a nemzetőrség felállítását, s április-hó folyamán pl. Nagyenyeden a nemzetőri szolgálatra alkalmas polgárokat össze is írták. A példát a vidék mindenütt követte, úgy hogy néhány hó múlva körülbelül 3500 emberből álló nemzetőr-csapat állott készen a megye területén. Az oláhságot természetesen örömmel töltötte el a felszabadulás híre; az oláh papság is őszintén csatlakozott a megyei szabadelvű párthoz, s a 30—31-én lezajlott közgyűlésen ötvennél többen vettek részt, többnyire magyar nemzeti színű csakorral mellükön és kalapjaikon. Mindez azonban nem tartott sokáig, mert a reakczió első sorban az oláhságot igyekezett felbujtogatni ; felbérelt emberei hirdették, hogy a felszabadítás érdeme kizárólag a császárt illeti, a magyarok csak kényszerűségből nyugodtak bele s alkalomadtán megkísérlik a régi állapotok helyreállítását. A bujtogatok ápr. 30-án Abrudfalván, 5-én Topánfalván gyűlést is tartottak (az utóbbi helyen a szomorú nevezetességű Janku Ábrahám is részt vett a gyűlésben), hol elhatározták, hogy kérvénynyel járulnak az erdélyi