Századok – 1906

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Thököly Imre betegsége. I. A kórtörténet adatos összeállítása 1678–1705. 726

THALLÓCZY L. THÖKÖLY IMRE BETEGSÉGE. 727 mával ismétlődnek s 26-án megint »kornyadoz.« A sok evéstől, mint pl. jul. 16-án is, megcsömörlik, kileli a hideg s rázza két napig ; hanem azért már jul. 26-án Apafi Mihály fejedelemmel mulat, 27-én pedig ismét nem jól érzi magát. Aug. 23-án újra nagy múlatás, utána két napig tartó hideglelés. Egyébként feltűnő a hypochondriája is, mert minden apró részletet megjegyez ; így pl. hogy aug. 28-án nem evett ebédet, azért mégis nagy a fejfájása. Mindez azonban nem tartotta vissza s különben Apafi Mihálylyal szemben bajosan is tehette volna, mert szept. 13-án Radnóton vacsorán volt nála és azután »iddogáltak.« Az év többi részét jobbára sárban, esőben, a telet pedig rendkívül nagy hidegben, úton töltötte. Decz. 25-én nem jól érezte magát, ámde 29-én egy »keveset« mulatván. 30-án már megjegyzi, hogy éjtszakája igen nyugtalan volt. Az 1677-iki háborús időkben márcz. 31-ről írja, hogy »többecskét mulatván kelleténél, nem volt szinte jól.« Katonáival együtt sokszor ismételte e mulatozást. Apr. 20-án írja. hogy megcsömörlött és nem evett; 22-én is csak »kornyadozott.« 23-án megjegyzi: »én csakugyan rosszúl vagyok« ; 25-én — folyton Diószeg körűi nyilt mezőn táborozván — az írja, hogy az étlenség miatt elerőtlenedett; 26-án pedig bizonyos aggodalommal jegyzi meg: »én, úgy tetszik, naponta rosszabbul vagyok.« 27-én azután a táborból be is ment Félegyházára. nagyobb betegségtől félvén, de 30-án még inkább rosszabbodott az állapota. Pár nap múlva jobban lett ugyan, azonban nem teljesen, mert máj. 9-én lovon is alig ülhetett s még 12-én és 13-án is panaszkodik, hogy rosszúl van. Az 1679 —1689 évekből hiányzanak a naplók. Erre az időre esik Thököly küzdelmeinek legszerencsétlenebb szaka. A hosszú táborozás nagyon megviselte. 1689-ben az Alduna áradványos partjain sátoroz, folytonosan csatározva. Aug. 28-án — Hirsova körűi táborozván — írja: »az jobb lábomban nagy fájdalom álla be az éjjel, kiért nem is járhattam«; majd aug. 29-én: »az lábom fájdalma nem tágítván, még jobban megdagadott« ; majd ismét : »lábom interveniált fájdalmáért, ha durálna, igen perturbatus voltam, nem tudván köszvénynek vagy egyéb nyavalyának tartsam, holott ma harmadnapja az bal lábamnak az vastag inában volt azon fájdalom, de abbúl kiállván, az másiknak az éliben és feletalpába állott s az éjjel egész lábom fejére kiterjedett s megdagadott, tüzes és heves is lévén.« x) Aug. 30-án jobban érzi magát s 31-én a daganat is lelohadt. Magakimélésre azonban ideje nem volt, mert szept. 1-én Viddin közelében a táborban hálván, lappangó baja ez időtől fogva mindig megújult. Szept. 21-én ') TJ. o. XXIII. 45. 1.