Századok – 1906

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Kuncz ispán majora Budán 685

696 csák ki dezső. a melyben — mint már láttuk — Bernátfi Ferencz a bérbevett budavári ház purgrechtje fejében ezt a majorât is lekötötte. A tárnokmester erre a következő ítéletet hozta. Az 1393-ban történt kibérlés alkalmával az a záradék alkottatott, hogy a budai házból esetleg ki nem telő jövedelem a nyéki major jövedelméből lesz pótlandó. Mivel pedig Bernátfi Ferencz ezen kibérléstől fogva élete fogytáig bírta a kérdéses budavári házat s attól a kikötött purgrechtet (reditus) évenkint megfizette, mivel továbbá a bemutatott oklevelek szerint a peres major rétje és szántóföldje a budavári ház bérbe adása és a majornak e házhoz (purgrechtjének fizetésére) történt hozzácsatolása után nem volt elidegeníthető, attól elszakítható és elzálogosítható, hanem mindig és örökre ezen ház purgrechtje eshetőleges hiányának pótlására volt kijelölve : a nevezett házat és majort minden hasznával és tartozékaival elkülöníthetetlennek és oszthatatlannak itélte. Elrendelte egyszersmind, hogy egy tárnokszéki ember, két budai esküdt polgár jelenlétében, a peres major birtokába, a hogy azt néhai Kunczlin bírta, minden hasznaival és az emlegetett (budavári) bérházzal (cum antelata domo censuali) együtt, a néhai (Kanizsai) János érsek rendelkezése szerint, a felperes prépostságot, tetszés szerint leendő bérbe adásra, örökre és visszavonhatatlanúl iktassa be. A zálogbirtokos Gralgóczi (Bánfi) János azonban ez Ítélettel nem lévén megelégedve, az ügynek a király s az egyházi és világi főurak Ítélete alá leendő bocsátását követelte. Ehez képest a tárnokmester azt, hozott ítéletével egyetemben, a király személyes jelenlétéhez át is küldte. A király azután az ügyet, az egyházi és világi főurakkal s törvényszéke mestereivel és törvénytudósaival személyesen megvizsgálván, — a tárnokszék Ítéletét minden részében és pontjaiban szabályosnak és törvényesnek találta. Ezért a tárnokmester, ő felsége személyes élőszóbeli parancsára, a kérdéses majort tartozékaival együtt az emlegetett budai házhoz csatolván, azzal együtt örökre a felperes prépostságnak itélte oda, s a prépostságot annak birtokába nemes Szalóki Demeter altárnokmester, továbbá Érdi László és Bátor Benedek budai polgárok által be is iktattatta, Galgóczi Bánfi János ellenmondását mint semmist, nem vévén tekintetbe.