Századok – 1906
Történeti irodalom - Vadnay Károly: Irodalmi emlékek. Ism. Váczy János 61
63 TÖRTÉNETI IRODALOM. tiltakoznék, ha élne. De nemcsak emlékbeszédeiben, hanem emlékezéseiben is óvakodik akár a túlzástól, akár a megrostálatlan adatoktól. Lehetnek ez adatok aránylag csekély becsűek, de mindig jellemzők, mindig hitelesek. Szigorú erkölcsi érzékével nem tartotta volna összeegyeztethetőnek, koholt vagy elferdített vagy nem eléggé hiteles adatból varrni hímet akár jellemekre, akár eseményekre. Emlékezései leginkább annak a kornak hangulatára nézve érdekesek, a melyről szólnak. De némelyik tárgyával, benső adataival is kiválik; pl. a Czuczor rablánczárói, Lonovicsné Hollósy Kornéliáról, Klapka tábornokról és a Baross Gáborról szólók ; míg az A bonyi Lajosról és a Czakó Zsigmond kiadatlan drámai költeményéről Írottak az irodalomtörténet művelőinek szolgáltatnak adatokat. E mellett Yadnay nagyobb dolgozatai — Sárosy Gyula emlékezetén kívül — az illető írók egész pályáját felölelvén, írójuk lehetőleg bevégzett rajzra törekszik ; ha új szempontot nem tűz is ki a vizsgálódásban, a régihez következetes marad, Semmi sem bizonyítja sikerét jobban, mint hogy Szigligetiről szóló beszédének a Gyulai Pálé mellett is megvan a maga fontossága. De egyszer-egyszer az alkalomszerűség is példára ösztönző tanításra készteti, midőn Tóth Kálmán szülőháza előtt a költészet hatásáról elmélkedik, a mi a bajai nép érdeklődését kétszeresen fokozhatta. A gyűjteményben, lígy a mint közkézre jutott, feltűnnek az ismétlések is. így pl. Czuczor szenvedéseiről, fogságáról mind az emlékbeszédben, mind az emlékezés-ben ugyanegy forrásból értesülünk, a mivel nem azt mondjuk, hogy ez utóbbi fölösleges; sőt a későbbi író ennek még több hasznát veheti, mint az emlékbeszédnek. Yagy pl. kétízben is előfordúl, hogy Kossuth a márcziusi ifjak küldöttségét mikép fogadta stb. De az efféle ismétlések az ily gyűjteményes munkában elkerülhetetlenek. E miatt tehát nem is szabad szót vesztegetnünk; de azt már nem értjük, hogy az emlékbeszédek közül miért hiányzik néhány? pl. a Tóth Kálmánról szólót miért nem vette fel a gyűjtő? Nagyon jó lett volna megjelölni minden dolgozatnál az első megjelenés helyét is, és nem ártott volna néhány szóval az elvet érinteni, a mely e gyűjteményt létrehozta. Ennek az olvasó most is nagy hiányát érzi, később pedig az irodalmi kutató még nagyobb hiányát fogja érezni. Az ilyen látszólagos külsőségek idővel irodalomtörténeti vagy legalább könyvészeti adalékokká váltak volna. YÁCZY JÁNOS.