Századok – 1906

Történeti irodalom - Divald Kornél: Szepes vármegye művészeti emlékei. Második rész. Szobrászat és festészet. Ism. Császár Elemér 660

«671 TÖRTÉNETI . IRODALOM. ott, a hol legfeljebb conventionalis kifejezést, vagy épen, mint a farkasfalvi Mária-oltár főalakjában, szögletességet, üres. kifejezésnélküli rútságot látunk. E kettős elfogultságnak, bármilyen becsülenclők is a forrásai, az erős hazafias érzés és a tárgy iránti lelkesedés, az a következménye, hogy a Szepességen dolgozó művészeket és mesterembereket nagyrészt magyaroknak tartja, noha legnagyobb részük véleményünk szerint a legjobb esetben hazai származású, de teljesen idegen műveltségű és külföldi gyakorlatú festő vagy szobrász volt; és alkotásaikat párhuzamba állítva a külföld kiváló műveivel, a mérleget a mi provinciális művészetünk javára billenti le s többek között Lőcsei Pált magasan Yeit Stoss fölé emeli. Még több joggal hibáztatható az a bátorsága, a melylyel az egyes bizonytalan eredetű műalkotásokat határozott művészek nevéhez fűzi. Az természetes, hogy az olyan műveket, melyeknek alkotója ismeretlen, sőt sokszor még korukat is úgy kell megállapítani, nem lehet másképen csoportosítani, mint ha egymáshoz kapcsoljuk azokat, a melyek felfogás, stilus, ábrázolási mód vagy technika tekintetében rokonvonásokat mutatnak fel. A végső határ, a meddig a monographus elmehet, ennek a rokonságnak a megállapítása. Díváid azonban többször átlépi e határt. Legszembetűnőbb az a két eset, mikor Lőcsei Miklós és Lőcsei Pál művészetét méltatja. Az előbbitől egy képet ismerünk, a poprádi Madonnát, a melyet 1484-ben festett, életéről, művészetéről több adat nem maradt fen. Divald mégis így ír róla: »Hogy ki volt Lőcsei Miklós, arról ékesebben beszélnek azok a festmények, a melyeken neve nem maradt ránk, a melyeket azonban a poprádi Madonna felfogásával, típusával, arczvonásaival, tartásával és viseletével való azonosságuk miatt csakis neki tulajdoníthatunk.« Ha tudjuk azt, hogy egy-egy tipust hányszor másoltak le az újabb festők, hogy mennyit vándorolt még nagyobb művészek munkáiban is egy-egy kedvelt alak, akkor igen merész és meg nem okolt eljárásnak kell tartanunk, hogy Divald a Lőcsei Miklós művészetét olyan alkotások alapján akarja jellemezni, a melyekhez jog szerint semmi köze. Hogy mi egyáltalán nem találjuk meg köztük s a poprádi Madonna közt a Divald meglátta azonosságot, az elvi szempontból mellékes. Épen így jár el Lőcsei Pál mesterrel, a kinek szintén csak egy hiteles műve van, csakhogy itt még nagyobb a merészsége; nemcsak »kinyomozza« többi munkáját, hanem még időrendbe állítva fejlődésének menetét is bemutatja, sőt még Lőcsei Pál iskolájáról is részletesen beszámol, s az iskola egyik tagjának tulajdonítva két azonos tárgyú, de a fejlettség rendkívül eltérő