Századok – 1906

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. I. köt. Ism. Márki Sándor 55

60 TÖRTÉNETI IRODALOM. Szászrégen, Szászsebes, Szelindek. Szentjobb, Szentmiklós, Székelyhíd, Szilágycseh. Tokaj, Tóttelek, Ugra, Yeléte, Veresmart, Vécs, Völcs (Vöcs). Nagyon természetes, hogy magában a levélben úgy kell a helynevet írni, a hogy a levelező írta, de a czímben a mai hivatalos helyesírást kellene alkalmazni. Tehát pl. Kerelő-Szent-Pál helyett Kerelőszentpál volna irandó. A szerkesztő a régi helyesírást követi, s így háromféle orthographia zavarja az olvasót : a levélíróé, a szerkesztőé és a kötelező hivatalos helyesírás. Én ezt a kis névsort a monographusok figyelmének fölkeltése végett ez utóbbihoz alkalmazkodva állítottam össze. A szövegben magában is sok helynév fordúl elő, úgy hogy különösen Arad, Zaránd és Bihar vármegyék története megírásánál ez a kötet egyenesen nélkülözhetetlen. Egyik-másik hely- és személynévnél magyarázatra volna szükség; pl. Háromfuly (mindjárt az 1. lapon) Háromfülü, Felthot (16. 1.) ma Taucz, Toronya (271. 289. 1.) Thorn. Jánosd (450. 1.) Jánosda, Gerbed (505. 1.) Görbed, Vöcs Völcs stb. A személynevek közt Paktvvi (473. 1.) bizonyára = Eogthűi. Jó volna az olyan neologismust is kerülni, mint pl. zárjel, lelhely (az előszóban). Erre az ügyeletre épen az a jó magyarság kötelez bennünket, a melylyel a levelek szövegében lépten-nyomon találkozunk s a melyre (pl. Teleki anyjának kedves szavajárására: liadgyárék) nem lehet eléggé fölhívni nyelvészeink figyelmét. Néhány közmondást is fognak találni benne; pl. (156. 1.) »nálunk (Borosjenőben) az magyarok úgy szokták vala, hogy mikor az hárs hámlik, akkor hántják.« x) Azt is Teleki Jánosné idézi (391. 1.), hogy »teli kamarának eszes asszonya, üres kamarának pedig bolond asszonya.« Bánffy Dénes szerint (453. 1.) »az kutyát megköszönni nem jó.« Ha nem közmondás, csínos aphorisma az is, a mit Dalmaditól (290. 1.) hallunk : »oly fen repülő madár nem lehet az ég alatt, kinek földre nem kellene szállani.« Érdekes abban a deákos időben a latin nevek magyaros írásmódja is; pl. peredzejom (450. 1.) = praesidium. Csak az asszonyok leveleit kell olvasgatnunk, hogy művelődéstörténeti jegyzeteinket kevéssé ismert adalékokkal gyarapítsuk. Minthogy az anyag együtt van, a kötetek remélhetőleg fennakadás nélkül és a megállapított terv szerint fogják egymást követni s közkincscsé teszik azt a temérdek adatot, a melyet Telekiről a család marosvásárhelyi és hosszufalvi ') 1704 junius 24-én báró Szirmay István is így írja Bercsényihez : »Nemde nem tanácsosabb akkor hámzani a hársfát, mikor hámlik ?«