Századok – 1906

Történeti irodalom - Divald Kornél: Szepes vármegye művészeti emlékei. Második rész. Szobrászat és festészet. Ism. Császár Elemér 660

«661 TÖRTÉNETI . IRODALOM. XIV. századi mester kezétől származó Cserhalmi ütközet történeti szempontból érdekes; ezeken kívül a poprádi és szepeshelyi nagyméretű ceremoniás képek (a három szent király imádása, ill. Róbert Károly koronázása) a viseletek történetére jellemzők, de az utóbbinak művészi értéke is van, noha jelentőségét régebben épen az ismert emlékek csekély száma következtében kissé túlozták; míg a lőcsei szent Jakab templom nagyszámú freskóit, melyeknek az itáliai művészettel közös elemeire Divald igen helyesen czéloz, a tökéletlen eszközök ellenére elért drámai hatásuk teszi értékesekké. Ez utóbbi képeknél nem ártott volna az említett kapcsolatot az egyező vonások alapján (compositio, gestusok, arczkifejezés) részletesebben is kifejteni. A táblaképek sorából kiemelkedik a csütörtökhelyi Zápolya-kápolna rendkívül tömött elrendezésű és jellemző arcz-tipusokban gazdag oltárképe (Mária halála), továbbá a Lőcsei Miklós nevével jelzett poprádi Madonna s a Díváidtól ugyancsak neki —- bár véleményünk szerint nem kellően megokolva •— tulajdonított jánosfalvi, arnótfalvi és lőcsei (szent Erzsébet) oltárképek, a melyek közül különösen az utolsó igen becses alkotás. Helyesen utal Divald a kép méltatásánál a flandriai festészetre, mint a mely mind a főképnek, mind a mellékjeleneteknek megalkotására befolyással volt. Az utóbbiak, első sorban a két interieur-jelenet, a festett külföldi művészet hatása alatt készülve, XV. századbeli képírásunknak mindenesetre legművészibb alkotásai közé tartoznak. A fafaragás emlékei közül a legjelentékenyebbek a már említett szárnyas oltárok, a melyeknek rendszerint csak a szekrényük tartozik a véső művészet körébe, szárnyaik többnyire festve vannak, de azért szép számmal készültek csupán faragott alakokkal díszített szárnyas oltárok is. Nincs terünk, hogy a fontosabbakat ismertessük, csak a legjelentékenyebbeket emelhetjük ki. Különösen gazdag ilynemű alkotásokban Lőcse és Szepesszombat városa. Ott sok kevésbbé jelentős szobormű közül a Vir dolorum oltár válik ki bátor realismusával, s a szent Jakab templom főoltára nagyszerű felépítésével, mesteri kidolgozásával, mely párját ritkítja nemcsak nálunk, hanem külföldön is; a szent János oltár, melynek festett szárnyai sokkal kiválóbb műalkotások, mint a szekrénynek szinte a torz hatását keltő szobrai; itt, Szepesszombaton, főképen a szent György oltár kelti fel érdeklődésünket, melynek főalakja, a sárkányölő szent György lovas képmása, a mint ágaskodó lováról lesújt a földön fekvő szörnyetegre, az erőnek hatalmas megtestesítése.