Századok – 1906
Történeti irodalom - Schulte; Aloys: Die Fugger in Rom. 1495–1523. Ism. D. S. 655
«658 TÖRTÉNETI . IRODALOM. Hohenzollern-érdek volt. A tiatal főpap így jutott már korábban a magdeburgi érsekséghez és a halberstadti püspökséghez. Mainzban hatalmas ellenfeleivel szemben s a császár akarata ellenére is sikerült magát meg választatnia; de Magdeburgról és Halberstadtról azért lemondani nem akart s így azt kérte a pápától, hogy ismerje el mainzi érseknek, de hagyja meg korábbi birtokaiban is. Az ilyen hivatal-cumulatióra azonban nem volt példa, s a mire Albrecht mint praecedensre hivatkozott, csak mese volt. A tárgyalások nehezen is mentek s a brandenburgi képviselők csak nehezen boldogultak, mígnem azt az ajánlatot kapták, hogy fizessen Albrecht 10,000 ducatust a megerősítésért, ezzel szemben majd engedélyt kap nyolcz éven át érsekségei és püspöksége területén tneg a brandenburgi birtokokon hirdethető búcsúra. Az ajánlat a datariából származott, közvetítői voltak Passerini datarius és egy ismeretlen, a ki alatt Schulte a Fuggerek képviselője, Zink János személyét véli felismerhetni. Hosszú tárgyalások után a megegyezés létre is jött, s hogy a Fuggereknek volt részük abban, hogy a pápa az ügy ilyetén megoldásába beleegyezett, kétségtelen. A búcsú hirdetésében is részt vettek. A búcsú azonban nem hozta meg a várt eredményt. Maga az intézmény is már lejárta magát és népszerűtlen volt. Minthogy csak Közép-Európa volt alkalmas búcsuhirdetésre, itt egymást érték az újabb és újabb búcsúk. Csakhogy ezt a nép is megelégelte ; szóban és írásban hangzottak fel ellenvetések, mígnem a Brandenburgi Albrechtnek engedélyezett búcsú és főleg Tetzel szereplése Luthert is sorompóba szólította s így közvetlen oka lett a reformácziónak. Brandenburgi Albrecht azért kapta a búcsút, hogy így kárpótolja magát azért a 10,000 ducatusért, a mit megerősítéseért fizetnie kellett, de a búcsú nem jövedelmezett neki annyit. A búcsút különben a Szent Péter templom építési költségei javára hirdették. Ez a czím már II. Julius pápa idejében jött szokásba, a ki 1507-ben hirdette az első búcsút Szent Péter temploma czéljaira; ebből a fejedelmeknek részt nem engedett s csak Magyarországnak és Lengyelországnak engedte meg, hogy a jövedelem kétharmadát a török ellen fordíthassák és csak egyharmadát fizessék be a pápai kamarának. X. Leo pápát épen műpártolása sodorta anyagi zavarokba. Ha három pontificat-us jövedelmét költötte is el, úgy elmondható, hogy ez a rengeteg pénz műpártolásra és fényűzésre ment. De a midőn az anyagi bajok fejüket felütötték, nem lehetett nagyon válogatni az eszközökben, hogy pénzt szerezzenek. A Fuggerek búcsúkat sürgettek s Brandenburgi Albrecht