Századok – 1906

Történeti irodalom - Schulte; Aloys: Die Fugger in Rom. 1495–1523. Ism. D. S. 655

«656 TÖRTÉNETI . IRODALOM. kodása már korábban egész sereg bankárt vonzott a szent városba, de ezek mind olaszok voltak ; a Fuggerek az első idegenek, a kik velük a versenyt fölvették. Az idősb Fugger Márk volt az úttörő, a ki ennek az összeköttetésnek alapját megvetette; 1476-ban léptek fel először Kómában s 1495 óta már állandóan megtelepedtek ott. Üzletük eleintén arra szorítkozott, hogy a főpapoknak előlegezték s a curiának befizették a communia servitia és annata nevü illetményeket, ehez járultak azután a betéti üzletek és 1502-től már a búcsúpénzek leszámolásai is. Schulte egész sor magyar főpapot is felsorol, a kiknek beiktatása alkalmával a Fuggerek tízették le a curiának tartozó illetményeket. így 1502-ben Usinei Pál milkoviai, Domonkos erdélyi, Szatmáry György váradi, Frangepán György veszprémi, Szatmáry István szerémi,1) 1503-ban Bácskái Miklós erdélyi, 1505-ben Podmaniczky István nyitrai, Szakmáry György pécsi, Thurzó Zsigmond erdélyi, 1506-ban Thurzó Zsigmond váradi, 1511-ben Bakócz János zágrábi, 1514-ben Várdai Ferencz erdélyi és Szálkái László váczi püspök fizette a curiának illetményeit a Fuggerek útján. Ennél azonban sokkal jövedelmezőbb üzletnek ígérkezett a búcsúpénzek elszámolása, és miután a Fuggerek 1502-ben Lotliaringiában az első kísérletet ezzel az üzletággal megtették, mindinkább erre vetették magukat. A búcsú egyik fő jövedelmi forrása volt az egyháznak, sőt a szükségben lévő világi fejedelmeknek is. Magyarország és Lengyelország is kapott jogot a búcsú hirdetésére s a jövedelem a török hadjáratok költségeire szolgált. A hol rendkívüli költségre volt szükség, ott búcsuhirdetésre kértek engedelmet, így szereztek pénzt templomok építésére és restaurálására, leégett városok fölsegítésére, kórházak alapítására s még hídépítésre is. II. Julius és X. Leo kora hemzseg a kisebbnagyobb területekre kihirdetett búcsúktól. Eleintén a pénzszerzésnek ez a módja igen egyszerű, mert a fejedelem vagy földesúr, a megyés püspök, a megbízottak és prédikátorok mind részt kaptak belőle. A pápák is szívesen engedélyezték, mert a jövedelem egyharmadát meg ők tartották fen maguknak. Itt nagy haszon kínálkozott, s a Fuggerek csakhamar arra törekedtek, hogy a Németország részére engedélyezett búcsúkat kizárólag ők közvetítsék s így leszámolásuk az ő *) Csudálatos, hogy az I. 30. lapon ugyancsak róla szólva, Schulte őt Stephanus de Rochamancha électus Simiricensis néven említi.