Századok – 1906

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Még egy kis nyelvtörténet 635

I MÉG EGY KIS NYELVTÖRTÉNET. 637 nagyon is sokat megenged magának, mégis másokkal szemben olyat is kifogásol, a miben egyéb hiba nincs, mint hogy kívül esik az ő ismeretkörén. A borszekernyéről is csak úgy vaktában azt írja, hogy az vad dolog. Hát kérem, sohasem hallott arról, hogy az a magas szárú csizmához hasonló edény, a mit borcsizmá­nak vagy sörcsizmá-nak hittak, a nyugati népeknél is divott ? Azt sem hallotta, hogy a magyarországi német városokban a stiefelbier-1 még ma is iszszák ? Azután kérdem, tud-e arról vala­mit. hogy a régi jó időkben a szegény ember mezítláb taposta a szőllőt, míg az úr szüretjén az úgynevezett bortiprók magas-szárú, szekernye-féle dolgot húztak a lábukra ? Az a bor-szekernye, a mit én említettem, egy pinczében szerepel, tehát az itt említett tárgyak közül akármelyik lehetett A násfa magyarázatára ugyan elegendő adatot említettem fel, de Zolnai azért csak megmarad téves állítása mellett s azt mondja, hogy a násfának fülbevalót is kellett jelenteni, mivel Molnár Albert szótárában is ez a jelentése található. Mintha bizony abban a szótárban nem volnának hibák ! De tegyük fel. ogy a násfa csakugyan fülbevaló. Ez esetben el kell fogadnunk, hogy asszonyaink olykor tenyérnyi nagyságú arany ékszert hor­dottak fülökben, melyben néha kétszáznál több drágakő, közte galambtojás nagyságú kövek, zománczozott képek és föliratok is voltak. Azután csak az egyik fülökben hordtak fülbevalót, mivel két egyforma násfa a leltárakban elő nem fordúl. Tudjuk, hogy Magyarország leggazdagabb ura és legszenvedélyesebb gyűjtője Nádasdy Ferencz volt. Az ő sárvári kincstára telistele volt nás­fákkal, s különös, hogy azok egyike sem volt fülbevaló. Maga a sárvári kincstár 1669-iki összeírása a násfák felsorolását így kezdi : »fénye3 asszonyi öltözetek szebbnél szebb ahhoz tartozandó násfákkal.« Tehát a ruhákhoz tartoztak a násfák. Ez már abból is kiviláglik, hogy a fülbevalókat külön sorolja fel. Megemlítjük még, hogy vannak összeírásaink, melyek külön-külön tokokban az összes (egy stílű) női ékszereket felsorolják. Es minden egyes tok­ban ott találjuk külön a násfát és külön a fülbevalót.1) Ha elegendő és megbízható adataink vannak, akkor a szó­tárakra semmi szükségünk, mivel azok csak zavart okoznak. Csáky László javai közt 1691-ben ezt olvassuk : »pectorale aureum vulgo ') U. o. fasc. 78. nr. 45. 1669. Egy-egy tokban volt: képtartó násfa, egy pár fülbevaló, fejben való tű, párta, arany perecz, óra, láncz, boglárok, gyűrű és toll. A sárvári kincstár 1669 évi összeírásában (közös p. ü. ltár) a többi közt ilyen násfa is szerepel : egy képnek való násfa egy öreg zafírral és egy igen öreg zafír, mint egy galambtojás fütvög rajta, folium nélkül, öreg kártya-gyöngy 7, gyémánt 12 benne. Egy másik násfában ugyanott 205 gyémánt volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom