Századok – 1906

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Még egy kis nyelvtörténet 635

I MÉG EGY KIS NYELVTÖRTÉNET. 637 nagyon is sokat megenged magának, mégis másokkal szemben olyat is kifogásol, a miben egyéb hiba nincs, mint hogy kívül esik az ő ismeretkörén. A borszekernyéről is csak úgy vaktában azt írja, hogy az vad dolog. Hát kérem, sohasem hallott arról, hogy az a magas szárú csizmához hasonló edény, a mit borcsizmának vagy sörcsizmá-nak hittak, a nyugati népeknél is divott ? Azt sem hallotta, hogy a magyarországi német városokban a stiefelbier-1 még ma is iszszák ? Azután kérdem, tud-e arról valamit. hogy a régi jó időkben a szegény ember mezítláb taposta a szőllőt, míg az úr szüretjén az úgynevezett bortiprók magas-szárú, szekernye-féle dolgot húztak a lábukra ? Az a bor-szekernye, a mit én említettem, egy pinczében szerepel, tehát az itt említett tárgyak közül akármelyik lehetett A násfa magyarázatára ugyan elegendő adatot említettem fel, de Zolnai azért csak megmarad téves állítása mellett s azt mondja, hogy a násfának fülbevalót is kellett jelenteni, mivel Molnár Albert szótárában is ez a jelentése található. Mintha bizony abban a szótárban nem volnának hibák ! De tegyük fel. ogy a násfa csakugyan fülbevaló. Ez esetben el kell fogadnunk, hogy asszonyaink olykor tenyérnyi nagyságú arany ékszert hordottak fülökben, melyben néha kétszáznál több drágakő, közte galambtojás nagyságú kövek, zománczozott képek és föliratok is voltak. Azután csak az egyik fülökben hordtak fülbevalót, mivel két egyforma násfa a leltárakban elő nem fordúl. Tudjuk, hogy Magyarország leggazdagabb ura és legszenvedélyesebb gyűjtője Nádasdy Ferencz volt. Az ő sárvári kincstára telistele volt násfákkal, s különös, hogy azok egyike sem volt fülbevaló. Maga a sárvári kincstár 1669-iki összeírása a násfák felsorolását így kezdi : »fénye3 asszonyi öltözetek szebbnél szebb ahhoz tartozandó násfákkal.« Tehát a ruhákhoz tartoztak a násfák. Ez már abból is kiviláglik, hogy a fülbevalókat külön sorolja fel. Megemlítjük még, hogy vannak összeírásaink, melyek külön-külön tokokban az összes (egy stílű) női ékszereket felsorolják. Es minden egyes tokban ott találjuk külön a násfát és külön a fülbevalót.1) Ha elegendő és megbízható adataink vannak, akkor a szótárakra semmi szükségünk, mivel azok csak zavart okoznak. Csáky László javai közt 1691-ben ezt olvassuk : »pectorale aureum vulgo ') U. o. fasc. 78. nr. 45. 1669. Egy-egy tokban volt: képtartó násfa, egy pár fülbevaló, fejben való tű, párta, arany perecz, óra, láncz, boglárok, gyűrű és toll. A sárvári kincstár 1669 évi összeírásában (közös p. ü. ltár) a többi közt ilyen násfa is szerepel : egy képnek való násfa egy öreg zafírral és egy igen öreg zafír, mint egy galambtojás fütvög rajta, folium nélkül, öreg kártya-gyöngy 7, gyémánt 12 benne. Egy másik násfában ugyanott 205 gyémánt volt.