Századok – 1906
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY OBJEKTIVITÁSÁNAK KRITIKÁJA. 595 ismereteink a jövőben beláthatatlan módon megsokszorozódnak is, a tárgyra vonatkozó ismereteink sohasem lehetnek teljesek, mert tudásunk forrásainak egy része vagy örök időkre elveszett, elpusztult, vagy sohasem is volt meg. Ezért mondja Bernheim, 1) hogy az objektivitásnak mindig csak azon fokáról beszélhetünk, mely emberi képességeinkkel a meglévő segédeszközökkel elérhető. Az objektivitás fokának valódi, integráns tényezőjét tehát a másik momentumban, a kutatás és közlés módjában, a kutató és közlő egyéniségében kell keresnünk. A történettudományi eljárásnak azon elemeit, melyek a kutató és közlő egyéniségéből kifolyóan módosítják az ismereteket és teszik a kutatás tárgyával nem adaequáttá, szokás a subjektivitás fogalmában összefoglalni. Én azonban már e helyen egy fontos, jóllehet magától értetődő, de a történetelméletben mégis általánosan elhanyagolt distinctiót tartok szükségesnek. Beszélünk subjektivitásról és tendentiáról ; a kettőt sokszor összezavarjuk, s mindkettőt egyszerűen az objektivitás negatívumaként tűntetjük fel, legtöbbször csupán fokozati különbséget téve köztük. Pedig fogalmilag a kettő élesen elválasztandó. Mindkettőnek for L*CLS£L Sl kutató és közlő egyénisége ugyan, de mégis más és más lapra tartoznak. Látni fogjuk ugyanis, hogy az objektivitást zavaró subjektiv elemek egy része a történettudomány módszerében gyökerezik, ennek a következménye s erre támaszkodva bír is jogosultsággal; az egyéniségnek azon subjektiv elemei azonban, melyek kívülről beerőszakolva, módszertani követelmények nélkül, vagy épen azok ellenére vitetnek be a történettudományba, az előbbiekkel nem azonosak, sőt köztük nemcsak fokozati, hanem fogalmi különbség is van. Az egyéniségnek a történelmi módszerben gyökerező elemeit egyszerűen subjektivitásnak mondhatjuk, a módszerrel össze nem függő vagy azzal ellenkező elemek pedig a tendentiát alkotják. Ez fogja magyarázni azon közismeretű tényt, hogy a nem objektiv történeti mű nem okvetetlenül tendentiosus. ') Id. m. 698. 1.
