Századok – 1906

Tárcza - Thúry József nekrologja 572

572 TÁRCZA. THÚRY JÓZSEF 1861. decz. 25. — 190G. máj. 22. Thúry József tagtársunk elhunytát gyászoljuk. Csak egy hónappal halála előtt, a mult április hó 23-án tartotta utolsó akadémiai felolvasását Körösi Csorna Sándor emlékezetére, a kivel rokon lelke őt is a keleti nyelvek, főleg a török-tatár dialektusok tanulmányozására ösztönözte s egyszersmind a magyar őstörténeti kutatások terére vezette. Thúry József is orientalista volt, a magyar orientalisták javából. Mint turkologust bízvást a legjelesebb európai tudósok közé számíthatjuk. A török történetírókra vonatkozó tanulmányaival, műveiknek alapos tárgyi és nyelvi magyarázatok kíséretében közrebocsátott fordításaival nagy szolgálatot tett a hazai történettudománynak. Ide tartozó munkái közül elég csak a M. Tud. Akadémia kiadásában megjelent Török történetírók (1893 — 1896) két kötetére és Pecsevi viszonya a magyar történetíráshoz czímű becses dolgozatára rámutatnunk, mely közlönyünk 1892 évi folyamában látott napvilágot. Nyelvészeti és irodalmi tanulmányai sorából a kasztamuni török nyelvjárásról (1885), a Behzet-ül-Lugat cz. csagataj szótárról (1903), a középázsiai török irodalomról (1904) és a török dráma-irodalomról (1905), továbbá a Zrinyiászról (1894) s a Szilágyi és Hajmási históriájáról szólókat említjük fel. De kiváló értékűek azok az értekezései is, melyekben őstörténetünk körébe vágó kutatásai alapján a magyarok eredete, őshazája és vándorlása (Századok, 1896. évf.), a magyarok szavarti-aszfali neve (u. o. 1897. évf.), majd a székelyek eredete (Erdélyi Múzeum, 1898. évf.) kérdését világítja meg új adatokkal, önálló felfogással. Valóban sokat vesztettünk e korán elhunyt érdemes társunkban, midőn a mult május hó 22-én, élete negyvenötödik évében a halál elragadta közülünk. Thúry József igaz magyar tudós volt, kit a tudomány és nemzete szeretete egyaránt lelkesített arra a munkásságra, melylyel nevét felejthetetlenné tette emlékezetünkben. Tizennyolcz éven át működött a halasi református főgymnasiumnál mint a magyar és latin nyelv tanára; a M. Tud. Akadémia 1903-ban választotta levelező tagjai sorába ; legújabban pedig a budapesi tudomány-egyetem hívta meg Vámbéry utódáúl a töi'ök-persa tanszékre. Fájdalom, ezt a kitüntető állást már el nem foglalhatta ; épen kineveztetése küszöbén vetett véget a halál munkás életének. Társulatunknak régi lelkes tagja, hűséges dolgozótársunk volt mindenkor. Legyen áldott emléke, csendes nyugodalma !