Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

530 erdélyi alajos. a ki pedig akarja Váradot. »Mostan bizonyosodik meg hűséged, — írja a nagyvezér Barcsaynak — hogy ha Váradot kézbe adod«, máskülönben Erdély sem szabadul meg az ő és a tatárok pusztításától.1

) Ugyanezt írja a rendeknek. Barcsay mindjárt az ostrom elején ráparancsolt a váradiakra, hogy adják föl a várat,2

) mégis, mivel az előleges figyelmeztetésből mindenki tudta, hogy ezt csak kényszerből cselekedte, semmi nyoma, hogy Barcsayt Várad átadásával gyanúsították volna. Ali a hűség másik bizonyítékáúl a summa mielőbbi beszolgáltatását tűzte ki.3

) A helytartók közben Barcsay felhívására megtartották a segesvári országgyűlést, mely minden szerdai napot munkaszünetűl rendelt böjttel és háromszoros istentisztelettel.1

) Az országgyűlés a kétségbeesés képét mutatja, melynek egyetlen reménysugara a summa szinte lehetetlen behajtása. Kevesen voltak jelen s egy nap (jul. 5.) hozták meg a 35 tczikket, mely eddig hallatlan arányban szabja ki az általános adózást. A kapu-adó 25 tallér, s még a székely is jobbágyaitól fejenkint 2—2 tallérral adózik, sőt házi állataitól is fizet 10—50 dénárt, (I. XXII. II. VII. art.) Jövedelmi adót szabnak az állami tisztviselőkre, kik közül a sójövedelem szedője, valamint a hat kamara-ispán 200—200, a hét harminczados pedig 100—100 tallért fizet. (XIV. XV. VIII.) Eejadót fizetnek: 21 /a tallért a rovatlan faluk és városok, szászok, özvegyek, egyházas nemesek, a fogarasiak, a magyar, szász s oláh papok, szabad molnárok, deési halászok, sóvágók (XIII. XXV. XVI. IV. V. XXI. IX. XI. XXIV. XII.) ; 2 tallért a szegény székelyek és a solymárok, 1 tallért a czigányok. (VIII. XVII. XX. XXXIII.) Megszabott összeget vetnek ki az új keresztyénekre, 2000 tallért (XIII.) és mint idegenekre aránylag legtöbbet a görögökre: leltározott vagyonuk 1/io-ét. (XII.) Még ez sem elég. Kimondják, hogy lia mindezek után még valakinek pénze, értéke van, szolgáltassa be a fejedelem valamely jószágadománya fejében. (XXVIII.) Még kirívóbban nyilvánúl meg ez az adózási nyomorúság egy német évkönyvíró következő szavaiban : »Ez időben Szebenben nem verhettek elegendő tallért, annyi nemes zúzatta össze ékszereit, annyi polgár és paraszt feleségének övét és kapcsait.«5) Az adót eskü alatt mindenki jó pénzben tartozik lefizetni, s ha nincs, ') Bethlen id. m. III. 15. Török-m. Államokmt. III. 478. 480. Szalárdi, 526—540. Katona id. m. XXXIII. 200. 2) Szalárdi, 545. 3) Török-m. Államokmt. III. 478. ') Erd. orszgy. eml. XII. 442. 5) Graffius : Fundgruben, II. 227. (Kemény.)