Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

I barcsay ákos fejedelemsége. 519 képe; eszébe juthatott bűne és könnyezhetett. De folytatta útját s szept. 8-án Szászsebesről mint Erdély ura küldhette szét meghívóit a marosvásárhelyi országgyűlési-e, a visszavonulás föltételeinek megszabása és a török kiengesztelése végett. De hogy egyéb czélja is volt, mutatja anyjához intézett kérelme, hogy »az veres ládában valamennyi török levél, Barcsay Ákos levelei, hitlevelei vannak« sietve küldje hozzá. »De minden leveleit beküldd, Barcsayét; a prefektus viseljen gondot ne ímmel-ámmal.«1) Rákóczy ezután a Barcsayak főfészke, Hunyad vármegye ellen fordult. Zólyomi Hunyadba szorult. Azonban leghűségesebbnek hitt párthívei, mint Petky, sem siettek táborába. Déva mellett veszi kézhez Lipót levelét. Már késő — írja válaszában — mert a rendek kérésére összehívta az országgyűlést; ám pártfogása reményében megnyitja őrsége előtt Szatmár és Kálló várakat; különben Mihne is már neki ajánlotta fel szövetségét.2

) Midőn azonban a budai vezérhez írt levelében Barcsayt a summa eltékozlásával rossz hírbe keverni, a portát saját hűségével megnyerni akarta, tévedett. Barcsay szept. 16-iki levele szerint ugyanis Szejdi Ahmet segélye azért késett, mert a nagyvezér maga akarta megtanítani a Rákóczyval paktáló országot, a miért »az tavalyi állapoton nem tanult.« De »Istennek szent neve legyen áldott — írja tovább Barcsay — bejövésünkkel az dolog külömb karban állattatott, megesmervén ez az hatalmas nemzet az fényes portához való tökéletes hűségünköt.« »Am akkor mi az oka, hogy a porta ellenségeivel megharczolni nem akartak?« faggatták Barcsayt, ki egyre csak gyöngeségüket bizonyítgatta. A Rákóczy táborában járó-kelő török kémek szemébe mondják egyesek viselt dolgait. »Ehez képest az olyanoknak securitása felől felelni nem merünk, noha teljes tehetségekkel mellettek is törekedni el nem mulatjuk.« Jóakaratú figyelmeztetése volt ez a Rákóczy-pártiaknak, hogy idején meneküljenek Erdélyből. »Kegyelmetek is — hagyja meg a többieknek — mihelyt közelítésünket érti, hűségének megmutatására előnkben jönni el ne mulassa, addég is pedig levele által mind a vezért ő Nagyságát s mind minket tudósítson levele és embere által késedelem nélkül, hogy az mi szónknak is a vezér ő Nagysága előtt lehessen nagyobb hitele; tudja jól Kegyelmetek minémű erős hittel legyünk kötelesek az porta hívségére, conditiónkban is világosan inseráltatta Kegyelmetek; sem magunk el nem ') Erd. orszgy. eml. XII. 360. A két E. Gy. csal. lev. 576. a) Erd. orszgy. eml. XII. 398. — II. R. Gy. dipl. összeköttetései, 653. Krauss id. m. II. 1. — A két E. Gy. csal. lev. 576.