Századok – 1906
Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489
502 ERDÉLYI ALAJOS. égettek eddigi adómentessége miatt csak nehezen ment. Bánffy Zsigmondot úgyszólván pénz nélkül küldték a portára, pedig ott pénzt várnak, írja Yáradi István, ki Lutsch Jánossal mintegy »áristomban« van Konstantinápolyban. Barcsay már a márcz. 11-iki levélben mentegetőzik, hogy az ország teljes kimerülése miatt most is csak a mult évi 15,000 arany adót és a summa csekély részét küldhetik Bánffytól; esdekel tehát a nagyvezérnek, járjon közbe a portánál, hogy a sarczot csökkentse és az adót a régi összegre szállítsa le.1) Még abban bizakodtak, hogy Bánffy útközben Mihne vajdánál vagy magán a portán vehet föl kölcsönt. De Mihne maga is alig képes a portát fizetni s Bánffy követségének rossz hírét keltette; a nagy háborúskodások miatt kimerült portán Erdély követe szintén nem juthatott kölcsönhöz. A fiskalitás jórészt még mindig Bákóczynak jövedelmezett, a summa lehető behajtása tehát annyi csapás után végső erőfeszítése volt a rendeknek, hogy legalább életüket megmenthessék és megmaradhasson a sok üszök közt füstölgő haza. Az első csapás a nemesség tatár-rabsága, mely Rákóczy fukarsága miatt rendkívüli adóként szintén az ország nyakába szakadt. De az országnak égetőbb szükségei is vannak s a tatár rabok hasztalan várták állami kiváltásukat. Csak a vagyonosabbak szabadulhattak. Sokat a tatárok kezességre bocsátottak el oly föltétel alatt, hogy lígy magukért, mint kezes rabtársaikért megküldik a váltságdíjat. De haza érve, többen még a kezesekért fölszedett váltságdíjat is elsikkasztották. Ezeket most a törvény ereje sújtja. (III. art.) 2) Állami cautiót biztosítani magáért Keményért is csak úgy voltak hajlandók, ha előbb térítvényt küld Barcsayhoz való csatlakozásáról. A tatárság második megjelenése a munkás elemet, a jobbágyságot fűzte rabszíjra. De a honmaradt jobbágyok is meg-megszöktek. Pedig az akkori gazdasági életben a jobbágyállomány volt a legértékesebb tőke. E nélkül egész területek hevertek parlagon. Hozzá a jobbágy volt az adófizető, tehát fő államérdek, hogy a Partiumból, a várőrségekből és a székelyföldről a szökött jobbágyot előbbi helyére bocsássák vissza. (IV. art.)3 ) A második rendkívüli adózás a nemesi osztályra kivetett portai sarcz fizetése. Különösen a székelyek vagyoni helyzete kétségbeejtő e kétszeres teherrel szemben. Még személyes szabadságukat is lekötik egyes hitelezőknek, mert némelyiküknek annyija ') Török-m. Államokmt. II. 250. s) Erd. orszgy. eml. XII. 221. s) Erd. orszgy. eml. XII. 222.
