Századok – 1906

Történeti irodalom - Széchenyi István (gróf) munkái. Második sorozat. II. köt. Ism. Váczy János 461

466 •TÖRTÉNETI IRODALOM. a legnagyobb szégyen. Vájjon törvény vagy önkény uralkodjék-e? Ha törvény, a jobbágyra is érvényesnek kell lennie. Emeljük fel a jobbágyságot is a természet parancsából s igazságszeretetből az örök igazság s részrehajlatlan törvény »magas széke elé, hol csak az erény lehet védpaizs és semmi egyéb.« De ne téveszszük szem elől átalakulásunk, illetőleg cselekvésünk rugóját, a haszonvágyat. Mivel azonban — mint mondja — itt sok selejtes ember is hallatni akarja szavát, e kérdés nagy körültekintést kiván. Előbb csak az elvet kell kimondani s lépésről-lépésre haladva kell megvalósításához fogni. Ez öt első javaslat nemcsak nem ellenkezik régi alkotmányunkkal, de egyenesen következik szelleméből. Mivel pedig a négy utolsó az előadottakkal logikai lánczolatban van, voltakép egész rendszere régi alkotmányunk szellemének az új idők kívánsága szerinti következménye. De nem a megcsontosodott magánjogi s történelmi bizonyítékokat szólaltatja meg. Szakít a múlttal itt is. Nemcsak nemzeti, de európai értelemben vett emberi öntudatot olt a magyarba, hogy az élettapasztalatnak mindennél fontosabb tanításait többre becsülje, mint az anynyiszor leszólt Corpus Juris ósdi szakaszait, a melyeket Széchenyi reformtervezete — úgyszólván — egészen figyelmen kívül hagy. A magán- és közhaszon főszempontja miatt sok szemrehányással illetik, a kik nem akarják belátni, hogy Széchenyi eszméi a legtisztább erkölcsi forrásból sarjadnak, illetőleg a legtisztább erkölcsi végczél sugalmazza azokat, s az anyagi érdek kiemelése inkább a rábeszélés és meggyőzés könnyebben felfogható eszközéül szolgál. Kivált négy utolsó javaslatában világosan is hangoztatja az erkölcsi szempontot, s óva int, hogy pl. a házi pénztár és országgyűlés költségeiben való arányos teherviselés kérdése »ne csak fizikailag, hanem moraliter is megoldassék, különben több kárt tesz mint hasznot.« Épen így a szabad versenyt gátló intézmények eltörlésében is az egész nemzet erkölcsi boldogulása szabja meg a reform czélját és irányát, midőn Széchenyi az ország minden lakosának oly pályát akar nyitni, a melyen ha nehéz munkával is, de bizonyosan megteremtse megélhetése alapjait, »Mily mosolygó színekkel mutatkozik jövendőnk,—írja — ha magunktól ellökvén az enség (önzés) s elfogultság nyomorult békóit, szívünk sugalminak engedünk, eszünk józan tanácsit fogadjuk s Hunnia szolgalakosit az emberiség örök jussaiba iktatjuk.« Nem az a kérdés, — ezt többször kiemeli — hogy ki mit és mennyit veszítsen a megvalósítandó reformokkal, hanem hogy kinek legyen haszna s nyeresége nagyobb, kinek