Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - I. közl. 412

4 36 erdélyi alajos. a jogegyénnek vett kerített város és mezőváros csak akkor megy panaszra a fejedelem és tanácsa elé, lia megyéje vagy széke a sérelmet erre méltónak találta; s ha még sem használ, a sérelmes fél megyéjének megkeresésére az összes vármegyék, székelység és szászság kötelesek pártfogásukkal a fejedelem és tanácsa elé járulni, mely utóbbi rögtön it él.1) A második articulus a rendek homagiumát iktatja törvénybe, melyben a liomagium szokásos tartalma mellett Barcsaynál azt is föntartják, hogy portai kegyelem esetén » Rákóczy hűségire redeálnom szabad légyen ... ha ő Nagysága ez nemes ország ellen hostilitást nem mutat és semmi úton-módon meggátolója nem lészen, hogy az fényes portának engedelmesek lehessünk és ő Nagysága is addig való szabadságtalanságunkat orvosolja.« Az utolsó (9-ik) articulus végűi Barcsaynak még egy külön fejedelmi esküjét tartalmazza ilyképen: »Semmi újítást az országnak régi jó szokása és szabadsága ellen be nem hozok.« Barcsay valóságos fejedelemsége ezzel a török erőszak daczára el volt ismerve, sőt fejedelemnek ismerték el később is hivatalosan, midőn az 1669-ben összeállított »Compilatae Constitutiones«-ben Rhédey elhagyásával Barcsay kezdi meg a fejedelmek sorát, bár ekkor magas czíme : »Erdélyországnak fejedelme, Magyarország és hozzátartozóinak ura és székelyek ispánja« voltakép csak papiroson létezett, tényleg a török távollétében a hadak élén álló Rákóczy az úr nemcsak a Partiumban, de Erdélyben is, főleg a székelyföldön. A rendekben megvan a jóakarat ez áldatlan állapotok megszüntetésére ; egy fejedelmet akarnak. Ezért három (IV. Y. VI. art.) törvényczikk is intézkedik a pártoskodók ellen, meghagyva, hogy minden nemes, város, birtokos özvegyasszony és pap köteles letenni a hűségesküt.3) A legszomorúbb volt mégis a legfontosabb kérdés, a sarcz kivetésének módja. Nagy vitát keltett a rendek közt, szegénységükben előre érezvén tehetetlenségüket s különben sem lévén hozzászokva a nagy adózáshoz. Eredetileg a fejedelem a fiskus javaiból fedezte az országos költségeket. A fiskális javak jószágok és regaliák. Erdély fiskális jószágainak kiterjedését már 1615-ben a következő központok jelölik : Huszt, Kővár, Szamosujvár, Várad, ') Approbata Const. 77—78. s) Erd. orszgy. eml. XII. 99. 8) Erd. orszgy. eml. XII. 101.