Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - I. közl. 412

barcsay ákos fejedelemsége. 437 mozdítja elő. Ennek ellenőrzésére Rákóczynak egy hites emberét is kész maga mellé fogadni.1

) Barcsaynak még egy hatalommal kellett elismertetnie az új helyzetet : a bécsi udvarral. Erdély semleges terület volt a porta és a bécsi udvar között. A török hatalom túlsúlyával mégis magának foglalta le Erdély fenhatóságát ; a porta erősíti meg fejedelmét az athnaméval, ki viszont annak tizet adót. A zsitvatoroki béke óta a magyar királyt csak a fejedelem diplomácziai elismerése illette meg, bár a történeti tudat Erdélyt inkább Magyarországhoz fűzi, jogainak ősforrásául a régi magyar királyoktól (II. Andrástól) nyert szabadságát emlegeti. De míg a török túlsúly megvan, az athnaméhoz ragaszkodni honfiúi kötelesség, mert Erdély aranykora a zsitvatoroki békétől datálódik. Barcsay tisztában volt a helyzettel. Óhajtotta a török kiengesztelését, de érezte, hogy a porta súlyos föltételeivel átlépte az athname szabta eredeti határt, sőt ha a kimerült Erdély a súlyos terheket elviselni nem bírja : a porta folytatja megkezdett útját, Erdély végleges behódítását. S e végső esetre akarta biztosítani Barcsay a bécsi udvar segélyét, úgy azonban, hogy ismerje el Lipót király az ő békepolitikáját, küldjön követei számára salvus conductust, Rákóczy támogatásával a törököt még jobban ne ingerelje. E föltételek mellett titokban, a mennyire a törvények megengedik, kifejezi hódolatát ő felsége iránt. Ha a bécsi udvar hű marad békepolitikájához, a töröktől kedvelt Barcsayt kell elismernie. A Rákóczy dynastia bukása rá nézve nyereséggel is jár; fölszabadúl a linzi békében lekötött két vármegye, Szatmár és Szabolcs, Erdély fenhatósága alól; bár viszont a magyar főpapok, mágnások, az alkotmány őreként szivesebben láttak egy harczias fejedelmet Erdély trónján. A bécsi udvar hitegető, félszeg politikája azonban mindent koczkáztatott és fő okozója lőn a bekövetkezett tragédiának. Barcsay ottomán parancsra és a rendek egyhangú akaratából elfogadott fejedelemségének bejelentését Budai Zsigmondra bízta2

) és salvus conductust kért számára már csak azért is, mert Barcsay követeit Rákóczy elfogdosta és rossz hírét igyekezett kelteni főleg a bécsi udvarnál befolyásos magyar tanácsosok előtt. Szükséges volt tehát a való helyzet föltárása Lipót király előtt. Tavaly a nemesség, most a nép nagy része jutott fogságra, írja Barcsay; kiállította ugyan a ') Erd. orszgy. eml. XII. 76. A két R. Gy. csal. lev. 658. a) Erd. orszgy. eml. XII. 79. Az általa küldött levél aláírásában Barcsay már fejedelmi czímét használja : »Achatii Barciai Transylvaniae principis ablegatus.« SZÁZADOK. 1906. Y. FÜZET. 29