Századok – 1906
Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - I. közl. 412
4 36 erdélyi alajos. tárgyal s őt a két vajdával együtt tehetsége szerint kézbe adja. — A nagyvezér viszont kiadta a parancsot a visszavonulásra és csupán Jenő védelmére hagyott hátra nagyobb erőt a budai vezér alatt, Barcsay megválasztásáig. A tatárokat már Máramarosban találja a nagyvezéri levél, mely még azt is meghagyja, hogy a Tisza partján, hódoltsági területen húzódjanak vissza. Várad megmenekül a megszállástól s a Hajdúság a pusztulástól, mert Barcsay jótállt Erdélyhez való hűségükről.1) II. BARCSAY FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA. KÍSÉRLETEK AZ DJ HELYZET BÉKÉS ELISMERTETÉSÉRE. BARCSAY BEIKTATÁSA. CONDITIO, DN10, HOMAGIUM. A PÉNZ" ÉS HADÜGYI ÁLLAPOTOK TARTHATATLANSÁGA BARCSAY ALATT. Barcsay Dévára visszatérve, szept. 19-én a szebeniekkel tudatja először, hogy a fejedelemséget kényszerűségből elfogadta ; követtársa, Lutsch királybíró pedig Konstantinápolyba ment ünnepélyes főkövetűl s egyszersmind »zálogül, hogy az ország nem áll Eákóczy mellé ési ő (Barcsay) sem resignálja számára a fejedelemséget.« Aláírásában még óvakodik a fejedelmi czím használatától.2) Rákóczyt sokáig nem értesítette és általában kevés hír szállongott a követség eredményéről. Az izgatott Rákóczy szept. 23-án is csak annyi bizonyosat tud, hogy Kemény jószágait a tatár kiméli; Rhédey sem a töröknek, sem a tatárnak nem kell ; Homonnay fejedelmi készülődése mese ; de arról mit sem tud, hogy a nagyvezér kit tett meg fejedelemnek »Lúgos, Karánsebes, Várad kézhezadásáért és 100,000 tallérért.«3 ) Barcsay csak szept. 25-én, miután szétküldte az okt. 5-iki segesvári fejedelemválasztó országgyűlésre szóló meghívóit, írt Rákóczynak is. Meghívójában röviden jelzi követi küldetésének eredményét, a melyről Segesváron fog részletesen beszámolni; de előre figyelmezteti a rendeket, hogy ha ') Erd. orszgy. eml. XIII. 576. A két B. Gy. csal. lev. 559. 562. 564. Krauss id. m. 356. Lutsch, 294. Szalárdi, 405. Bethlen János szerint legtöbben azzal gyanúsítják Barcsayt, hogy a nagyvezértől megvesztegetve fogadta el a fejedelemséget. De hozzáteszi, hogy a táborban levők szerint csak a haláltól való félelem vitte rá. (Commentarii, II. 63.) — Szalárdi (407. 1.) a nagyvezér távozását sem tulajdonítja Barcsay érdemé' nek, hanem ázsiai »rebellióc-nak. s) Erd. orszgy. eml. XII. 65. ») A két B. Gy. csal. lev. 565.
