Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - I. közl. 412

BARCSAY ÁKOI FEJEDELEMSÉGE. 423 A rendek már előbb megküldték a budai vezérnek a Barcsay szerkesztette átiratot, melyben hűségük hangoztatása mellett kijelentik, hogy Bákóczyt csak Rliédey meg nem erő­sítése miatt fogadták vissza. Jenőt azonban meg kell tagad­niok. Bhédey visszavonult, Rákóczy pedig a törvényhatóságok­tól merész államcsínyjét helyeslő feliratokat csikart ki. Taná­csosának Haller Gábornak bátor szavú levele azonban meggyőzi őt, hogy a kimerült rendek Jenőt is hajlandók feláldozni a békeért.1 ) Egyetlen reménye még Lipót király. Hozzá küldi Frankfurtba Bánffy Dénest követül, neki ajánlja fel Jenőt. De kitérő választ kap.2 ) A portán követét sem fogadják, hű szö­vetségeseit pedig, Konstantin havasalföldi és Stefán moldvai vajdákat elűzik. Maga Rákóczy komolyan gondol a török veszedelemre. Anyját kéri magyarországi várainak sürgős meg­erősítésére, hová esetleg visszavonulhasson ; de el van tökélve, hogy lemondani a végső szükségben sem fog, mert »önmagá­nak sem akar ártani.«*) Az ápr. 9-iki fejérvári országgyűlésen nem is szólal fel egy hang sem Jenő átadása mellett. Sőt elrettentő határozatot hoznak: »Átkozottak ínég maradékai is, ki valamely végvárat saját méltósága emeléseért eligért vagy eligérni fog.« Rákóczy pétiig oly feltételeket (athname-küldést, az eddigi aclót és terü­leti integritást) szab lemondásához, melyeket a már felbőszített török előreláthatólag nem fog teljesíteni.') Rákóczy a gyűlésről Szamosujvárra vonult. Innen várja helyzetének javulását, de itt veszi Nádasdy országbíró levelét, hogy a német segélyre ne számítson, bár Lippay György esztergomi érsek nagy jóakarója. A török hajthatatlan, pedig Rákóczy hajlandó volna magát Barcsayt zálogúl küldeni Temes­várra. Kemény egyenesen azt írja Rákóczynak tatár rabságá­ból, hogy ha elég erőt nem érez magában, ne veszélyeztesse az levelének is, melyet Eákóczy amnestia-levelének vétele és elfogadása után azonnal kiállíthattak. Ez pedig jan. 25-iki dátummal van közölve közvetlenül Eákóczy 21-iki törvénymegerősítése után. (E. o. e. XI. 355.) Eákóczy tehát nem vonulhatott Meggyes alá jan. 20-án, Meggyesbe jan. 22-én, s így nem erősíthette meg a törvényeket sem már jan. 24-én. Minden a mellett szól, hogy Frank részletes tudósítását (E. o. e. XIII. 550—572.) fogadjuk el hitelesnek, főleg ha felteszszük, hogy Eákóczy a törvény megerősítésének dátumával inkább a meghódolás napját akarta jelezni, valamint gyakori törvénymegerősítő dátum az országgyűlés meg­nyitásának napja is. ') Erd. orszgy. eml. XI. 358. 357. 360. 367. 2) Török-m. Államokmt. III. 619. — Krauss id. m. I. 333. O) Erd. orszgy. eml. XI. 369. A két E. Gy. csal. lev. 536. 538. ') Erd. orszgy. eml. XI. 374. — Tőrök-öl. Államokmt. VII. 389. 28*

Next

/
Oldalképek
Tartalom