Századok – 1906

Történeti irodalom - Schlumberger; Gustave: L’épopée byzantine á la fin du dixiéme siécle II. III. Ism. Kropf Lajos 364

3(366 TÖRTÉNETI IRODALOM. poulos-szal. Az élvek után sóvárgó asszony csakhamar megunta férjét és beleszeretett a fiatal Paphlagoni Mihályba, a Pantheon archonjába, kivel bűnös viszonyt kötött. Férje rövid idő multán betegeskedni kezdvén, elvesztette étvágyát, álmát, elsoványodott. Zoé és kedvese »megbabonázták« őt. Végre midőn az 1034 év nagy-péntekén az öreg basileüsz fürdött volna, szolgái a víz alá buktatták s addig tartottak fejét a víz alatt, míg majdnem megfúlt. A bűnösök megugrottak. Romanos még lélegzett, midőn megtalálták a víz szinén úszva, de beszélni már nem tudott és csakhamar kiadta lelkét. Halála után IV. Mihály mint Zoé törvényes férje ült a trónra felesége mellé, de ő is csakhamar betegeskedni kezdett s helyette testvére, Orphanotrophos uralkodott, még pedig rendkívüli szigorral. Mihály nehéz nyavalyában szenvedett, melyhez utóbb vízkór is járult ; ennek következtében rövid hét évi uralkodás után sírba szállott. Öt testvéröcscse, V. Mihály követte a trónon ; jellemtelen ember, ki nagybátyját, Orphanotrophos Joannest kiűzte az országból és Zoét Prinkipóba deportáltatta. A nép erre föllázadt, visszahívta Zoét és ennek nővérét Theodorát is megkoronázta. Mihály, kit saját palotájában ostrom alá fogtak, egy hívével együtt álruhában, kopaszra beretvált fővel megszökött s egy kolostor templomába menekült, hol mindkettőjüket a főoltárba kapaszkodva találta meg a felbőszült tömeg. Lábuknál fogva vonszolták ki őket a vesztőhelyre s ott mind a kettőt megvakították. Mihály pünkösdi királysága alig ötödfél hónapig tartott. Zoé nemsokára ezután ismét férjhez ment, ezúttal Konstantinus Monomachushoz, ki mint IX. Konstantinus ült a trónra felesége és sógornője mellé. Az ő bölcs uralkodása alatt a byzanczi akadémia újra felvirágzott, az egyetemet visszaállították, hol jogot tanítottak. IX. Konstantinus 1055 elején halt meg. Mind a három társuralkodó zománczos arczképe azon a gyönyörű koronán látható, melyet 1860-ban Nyitra-Ivánkán találtak és most a Magyar Nemzeti Muzeumban őriznek. Az arczképet Schlumberger még 1890-ben megjelent Nicéphore Fhocas czímű művében közölte. A koronát, mely Konstantinus Monomaclius koronája néven ismeretes, szerzőnk véleménye szerint IX. Konstantinus bizonyára 1042—1050 között küldötte kortársának, András magyar királynak ajándékúl. E nagyszerű remekműnek a mondott időközben kellett készülnie, különben nem volna megmagyarázható, hogy a császár és a két császárné arczképe a koronán együtt látható. IX. Konstantinus halála után a hetven éves aggleány,