Századok – 1906

Történeti irodalom - Horváth Jenő: Az erdélyi szász városok közgazdasági viszonyai a nemzeti fejedelemség megalakulásáig. Ism. Szabó Dezső 361

363 TÖRTÉNETI IRODALOM. királyi hatalom bukása kellett. Ez a Zsigmond kora, melyben »az európai demokratikus irány, a magyar várost is rendiségre emeli.« (7. 1.) A demokratikus irány talán még sem vonta volna maga után a rendiséget, mert hiszen ennek alapja a kiváltság, az egyenlőtlenség, ezt pedig a demokratikus irány jogosnak el nem ismerhette volna. A városokat tehát — legalább nálunk — nem a demokráczia emelte rendiségre, hanem a király kegye, a kinek nagy szüksége volt a városok támogatására. Sőt többet mondunk : ez a rendiség is inkább csak czím volt, mert a városok még nem szerepelnek az országgyűlésen. Ismét a históriai szempont hiánya, hogy a szerző Zsigmondnál még csak nem is czéloz az 1405-iki törvényre, mely pedig városaink alaptörvénye. — Mátyás alatt elérünk a renaissance-korhoz, a bukás kezdetéhez ; a Jagellók kora a bukás ideje. A baj az, hogy »a királyi védelem helyét a királyi támadás foglalja el s a Jagelló-pénzügy minden átka a munkaközpontokra nehezedik.« (8 1.) Jó lenne tudni, miben támadja a Jagellók kora a városokat s mennyiben sújtja a Jagelló pénzügy őket. Jellemzi még e kort az, hogy a királynak pénz kell, de nem ad érte semmit, míg Nagy Lajos erejét adta cserébe a pénzbeli támogatásért. (77. 1.) Való igaz, hogy II. Ulászlónak kellett a pénz, csakhogy — tegyük hozzá — a városi polgároktól épen úgy nem kapott semmit, mint a paraszt jobbágyoktól ; így tehát nem is lehet követelni, hogy adott légyen érte valamit. A Jagelló-korszakkal egyébiránt vele járt a német elem előnyomulása a szász városokban. A dolgozat befejező részéről, melynek czíme : Az anyagi művelődés eredményei, nem mondhatjuk, hogy összefoglalás lenne, mert épen oly kevéssé van kapcsolatban az öt fejezetben tárgyalt anyaggal, mint a bevezetés. Szerzőnk itt ismét a városok keletkezésével foglalkozik. Azt állítja, hogy »a város független emberek szövetkezése, melyben állami elem nincs, melynek állami kapcsolata csak akkor születik meg, mikor a város politikai jogokat nyer.« (90. 1.) Én nem tartanám oly nagyon függetlennek a városi elemet; azután meg voltaképen nem is igazán város, míg politikai jogai nincsenek, a telepes városok lakossága pedig be sem költözik addig, míg kiváltságokat nem biztosít magának. Más kérdés, minő helyet foglaltak el a városok az országos törvényben? E tekintetben 1405-ig tényleg jogtalanok, bár egészen más a helyzetök, mint pl. a jobbágyságé. Nálunk jórészt a király telepíti a városokat, tehát tőle függenek, de ha bizonyos kötelességeknek eleget tettek, megvan az autonomiájok. Nem fogadható el a szerzőnek a városok jogi helyzetére vonatkozó azon állítása sem, mely sze-