Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

II. RÁKÓCZI FERENCZ ERDÉLYI FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA. 315 dalmas komja ura«, azért elhatározását őszintén kitárja hozzá írt levelében. »Hogyha az fejedelem engem magam rendiben accomodál és szolgáltat, sok káraimról satisfactiót tétet, bizony életem s vérem veszedelmével is ő Nagyságát igazán szolgálom ; ha pedig ő Nagysága engem olyan emberért, mint Toroczkai, praetereál — holott mind a német s mind a török világban hozzám képest a hátulsóban vetett — én bizony soha kardot sem kötek az oldalamra, hanem házamnál iilek, szántok, vetek. Ez az én resolutióm ! « E sivár, zsoldos lélekre valló nyilatkozat Radvánszkyval is nyilt összeütközésbe hozta, a ki pedig nagyon ügyelt arra, hogy az erdélyiek személyes torzsalkodásaitól távol tartsa magát. Egypár szenvedélyesebb hangú üzenet és levélváltás következett erre, a melyből kitűnt Radvánszky haragja, és Pekrinek végső reményét, is elvette az iránt, hogy Rákóczinál önző czéljait elérhesse. És mivel az anyagi érdek a fő, akár Rákóczival akár Rákóczi ellenére, fordít egyet a köpönyegen és izgatni kezd ugyanazon ember fejedelemsége ellen, a kinek csak előbb volt szószólója, pártvezére. Pártváltoztatása oly ügyes és annyira kedvező időben történik, hogy meglátszik rajta azon ingatag, de éleseszű ember tapintata, a ki átment mindazon politikai pártokon, a melyek élete folyása alatt léteztek. 0 továbbra is erős, véres szájú kurucz marad, a kinek sokkal adósak a labanczok, de még neki is van visszaadni valója : nem régen kapott sebe. 0 nem hűtlen a kuruczok, nem a haza ügye iránt; ő »előre-látó, okos fejedelmet« akart szerezni hazájának, sokat, híven forgolódott választásában, de a fejedelem nem akar tudni Erdélyről. És tényleg erre mutat, vagy legalább is gonosz czélzattal könnyen így magyarázható Rákóczi késlekedése. 0 ugyanis, ha úgy intézte is hadi terveit, hogy még a gyűlés alatt Erdély közelébe jusson, ha tett is oly intézkedéseket, a melyekből kétségtelenül kitűnik, hogy elfogadta és kész is megvédeni fejedelemségét, de ez elhatározásáról soká nem értesíti az erdélyieket. Szándékosan tartotta-e határozatlanságban őket, vagy körülményei és titkos czéljai nem engedték nyilatkozni, nem tudható ; de bizonyos, hogy rossz hatást szült. Minden rendszerető ember, minden igaz kurucz abban a meggyőződésben élt, hogy az erdélyi állapotokat csak egy állandóan országában tartózkodó fejedelem hozhatja rendbe. A közóhajtást fejezi ki a naplóíró Szaniszló Zsigmond, a mikor egyik levelében ezt írja : »Együgyű féreghez, hozzám, nem illik az ') Id. lt. III. oszt. 40. CS. 63. sz.