Századok – 1906
Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293
306 SUFFLA.Y MILÁN. kölcsönzött voltáról,3 4 ) akkor az összes efféle tudósítások3 5 ) csak a szláv crty-ről és rêzy-ről szóló Hrabr-féle tudósításnak közvetetten és" tartós folytatásaúl foghatók fel.86 ) 3l ) Kézai I. 6. §. »Isti enim zeouli hunnorum sunt residui, qui . . . cum blackis in montibns confinii sortem habuerunt ; unde blackis commixti litteris ipsorum uti perhibentur.« Ezen tudósítás közvetve (régebbi források alapján) vagy közvetetlenűl registrálta a XIII-ik században élő, ránk nézve tehát legrégibb s ezért a történeti igazságot legjobban megközelítő hagyományt. Ezzel szemben a későbbi tudósítások (1. a 35. jegyz.) csak az írás mivoltát meghatározó részökben lehetnek hitelesek, az írás (keleti, hun, skytha) eredetére nézve csak az illetőknek tudós véleményét, vagy a sokkal későbbi közhiedelmet fejezhetik ki, a mint az a magyar hun-monda befolyása alatt századokon át kialakult. (V. ö. Bleyer : A magyar hun-monda germán elemei. Századok, 1905. 618. 936. 11. A hun-mondát szintén szlávok közvetítették a magyarokkal ; id. h. 933 és köv. 11.) Kézai egyenesen kiemeli, hogy a székelyek az oláhoktól vették át betűiket. Ha ezt elfogadjuk, akkor a betü-írássá való átalakulás előtti székely rovás-írásra nézve ahoz hasonló következtetésre jutunk, melyre Moldován (id. h. 84. 1.) a Telegdi-féle betűkre nézve jutott. A székely rovás-írás t. i. nem hun (skytha, keleti), hanem szláv eredetű, melyhez a székelyek az oláh nép útján (mely később tényleg cyrill betűkkel él) jutottak. — Azt hiszem azonban, hogy efféle közvetítésre, mely több magyar kutató előtt >képtelen«-nek látszik, nincs szükségünk. A szláv run-jegyek átvétele közvetetlenűl is történhetett, mert tudvalevő dolog, hogy a honfoglalást követő két században legalább, a szláv elem Erdélyben túlsúlyban volt az oláhval szemben. Ezen theoria nem dől össze sem akkor, ha Sebestyén avar-székely elméletéhez (A magyar honfoglalás mondái, I. köt.), sem akkor, ha a székelyeknek Erdélybe való későbbi települését vitató Karácsonyi-féle nézethez (A székelyek eredete és Erdélybe való települése) csatlakozunk. A hagyomány azonban csak addig tudta híven megőrizni a rovás-írás szláv eredetének emlékét, a míg az emlék maga ellenmondásba nem jött a tényleges ethnographiai állapotokkal. Mikor a szlávok majdnem egészen eltűntek Erdélyből, a magyar szájhagyomány nem maradhatott e tekintetben többé hozzájuk fűződve, hanem az elszaporodott oláhokat léptette helyökbe. ®5 ) Ezeket állította össze Szabó Károlytól kezdve (A régi hunszékely írásról. Budapesti Szemle, 5. 1866. 1 18. 1.) egész Sebestyén Gyuláig (Telegdi János rudimentája. Magyar Könyvszemle, 1903. 247— 250. 11. — Rovás és rovás-írás. Ethnographia, 1904.) majdnem minden kutató, a ki az úgynevezett hun-székely írással foglalkozott. S6 ) Hogy a székelyek átvették és maguknál a szlávoknál tovább tartották fen a szláv run-jegyeket, abban semmi különös nincsen. A jegyek még nem voltak kötve a szóhoz, tehát a szláv nyelvhez, hanem csak a fogalomhoz. Mióta Cyrill a run-írást betü-írássá alakította, a glagolica, később pedig a cyrillica, a szlávoknál gyorsan kiszorította otromba elődét, de a székelyekhez nem hatolhatott több okokból, melyek közt a legfőbb és a legegyszerűbb az, hogy a betü-írás a nyelvtudást föltételezte. —• A XVI-ik században második reformátorra (Telegdi János ?.) találtak a székelyeknél fenmaradt szláv run-jegyek, de most már természetesen alkalmazva a magyar nyelv hangtörvényeihez. Innen van, hogy a csikszentmiklósi feliraton (1501? V. ö. Sebestyén Ethnographia, 1904.) és a Telegdi rudimentájában való székely betűk némelyike
