Századok – 1906
Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293
302 SUFFLAY MILÁN. befolyások következtében valami mássá váljék; sokoldalú sajátságai vannak, de ezek még nincsenek pontosan meghatározva. Mivel azonban a beleg bizonyos személyhez, családhoz kötve utódról-utódra száll, lappangó képességei a századok folyamán mindinkább határozott alakot öltenek s eredeti lényege és alakja mindinkább elmosódik. A személyt ismertető jelvény a nyugati befolyás alatt czímerré válik, mint a lengyel lovagoknál,28 ) de nézetem szerint a magyar ősi nemességnél is; az izenetet hírűi adó billog 'idéző pecsét lesz; végre eredeti alakját a birtokhatárokon kiszorítja a glagolit vagy a latin vények már eltűntek róla. (V. ö. Schulenberg : Botenstöcke bei den siidslaven. Zeitschrift für Ethnogr. 1886. 384. 1.) Azt hiszem, csak a székely pálczácskák, melyekről szakadatlan történeti tanúságaink vannak a XIII-ik századtól egész a XVI-ik századig, tartották fen eredeti alakban a régi jelvényeket. 2S ) Mindenki előtt, a ki csak felületesen foglalkozott is a nemesség keletkezésének általános kérdéseivel, ismeretes az a sajátságos, mondhatni, párját ritkító helyzet, melyet a lengyel szlachta foglal el a nemesség általános történetében, mind a köz- és magánjog, mind a heraldika szempontjából. A végzetes veto-jogon kívül, melylyel az egyszerű nemes (szlachcic) tönkre tehette az országgyűlés bármely határozatát, legjobban szembetűnik a lengyel nemességnél a sajátságos törzskiáltás (zawolanie, proclamatio, sippenruf. V. ö. Brückner : Polonica. Archiv, für Slav. Philol. 1898. 166. 1.), melylyel oly gyakran élnek Szienkiewicz Keresztesek czímű regényének hősei, és a jelvények, melyeket a lovagok a nyugati czímer behozatalánál már jóval előbb használtak. Mik voltak ezek a nyugat előtt teljesen ismeretlen jelvények, arról bő irodalom van. Piekosinski szerint (O dynastycznem sclilachty polskiej pochodzeniu. A lengyel nemesség dynastikus eredetéről. Krakó, 1888. 14. 1. V. ö. Laguna ismertetését : Kwartalnik Hisztoriczny, 1890. 58 és köv. 11.) e jelvévények régebbi és korábbi rúnák voltak, melyeknek használatát a lengyelek az elbai szlávok révén a dánoktól vették át. Malecki szerint azonban (Studya heraldyczne. Heraldikai tanulmányok. Lemberg, 1890. II. V. ö. Piekosinski ismertetését: Kwartalnik Hiszt. 1890. 674—730. il. és Malecki: Lechici w svietle historycznej krytyki. Lemberg, 1897. 18. 1.) primitiv jelek voltak, a milyeneket a parasztok és halászok szarvasmarháikra, szerszámfáikra égetnek vagy berónak. Innen, szerinte, a lovagok czímerein a pálczácskák s több efféle alakok. — De épen ez utóbbi körülmény, hogy az ősi czímereken fácskák fordulnak elő, arra mutat, hogy a lengyel jelvényeket a run-jegyek kezdetétől nem lehet elkülöníteni. (Olv. a 31. és köv. jegyzeteket.) -— Legyen azonban akármilyen e jelvények természete, az már bizonyos, hogy azok némelyike később czímerré változott. Előttem kétségtelen, hogy az ősi magyar czímerben is nyomot hagytak hátra az efféle jelvények, a mint hogy általában az összes európai nemzetek közííl a magyar nemesség történeti vonásai hasonlítanak legjobban a lengyeléhez. Hálás munka lenne a két nemzet nemességének jellegét párhuzamba állítani.
