Századok – 1906

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293

AZ IDÉZŐ PECSÉT A SZLÁV FORRÁSOK VILÁGÁNÁL. 297 De maradt fen a cseh középkorból még egy adat, mely a pecsét-küldéssel való idézésnek gyakorlatát Kozmás koránál még távolabbi századokra viszi vissza, mely a mennyire becses, ép oly meglepő is az első pillanatra. Ez az adat az országos bíróság egy pecsétnyomója, a következő két fölirattal : Wencesla{m>) citat ad iudicium, és $(igillum) iusticie tocius terre s(an)c(t)i Wencezlai ducis Boem(orum), mely a tizennegyedik századból való.13

) E két legendából látható, hogy e kettős nyomó alól két különböző czélnak szolgáló pecsét került ki ; az egyik idéző pecsét volt, a másikat bírósági oklevelekre függesztették. Mind a kettőn szembetűnik a cseh nemzet vezérének szent neve, mely 937-től kezdve csak a hagyományban élt. De a gyönge herczeg emlékét a szentség dicsfénye annyira hatalmassá tette, hogy egyénisége a szó valódi értelmében erős és sajátságos bélyeget nyomott a cseh államjogra. A cseh törvényszékek közokiratai az egész középkoron át csak a föntebbi köriratot viselő országos pecséttel voltak ellátva,1

4

) és az idéző pecséteken századokon át »Wenceslaus citat ad iudicium.« A mondottakból a következő eredmények vonhatók le : 1. A pecsét-küldéssel a csehek valószínűleg már Yenczel korában éltek, tehát a X-ik század elején. A jogszokás tisztán szláv cunque etiam sine sigillo vocatus non venerit, reus iudicio érit) . . . a pecsét nélkül eszközölt idézés módját azonban a törvény nem jelöli meg.« — Azt hiszem, hogy e másik módra Kozmás elbeszélése érdekes fényt áraszt. Ez szóbeli volt ; teljesítette pedig a törvénykezésnél állandóan alkalmazott ember, valószínűleg a bírságrúvó (exactor iudiciorum ; v. ö. Hajnik id. m. 446. 1.), mely tisztség ebben az esetben symmetrikus ellentéte lenne a börtönnagy (archipraeco) tisztségének, a kinek feladatához tartozott a bűnügyi végrehajtások teljesítése és az adószedés is. — V. ö. III. Istvánnak Bogovo klastrom számára kiadott 1166-iki oklevelét (Smiciklas: Codex dipl. Dalm. Croat, et Slav. II. 106. 1.), melyben a következő passus fordul elő: »ad neminem cum sigillo vel homine determinati ire cogantur.« Olv. alább a IY. fejezetet. ,3) Jirecek : Slovanské pravo na Cecháh a MoravS (Szláv jog Cseh-és Morvaországban), II. 223. 1. — és u. a. Das Recht in Böhmen, 1863. II. 71. 1. ") I. Ottokár cseh királynak III. Honoriushoz intézett 1219-iki oklevele így szól : »et vice cäutionis sigillo nostro speciali cum sigillo communi regni Boemie, videlicet sancti "Wencezlai, quia comités nostri specialibus non utuntur in facto communi sigillis, fecimus confirmari.« Érben : Regesta Boemiae et Moraviae, I. 605. sz. 283. 1.