Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - I. közl. 1

II. RÁKÓCZI FERENCZ ERDÉLYI FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA. .15 fosztották meg.1

) Rákóczi, a ki azért vont fegyvert, hogy hazáját az idegen, csalárd, erőszakos uralomtól megszabadítsa, bizonyára örömmel látta az erdélyiek azon törekvését, hogy »nem lesznek többül az ausztriai iga alatt«, de a neki felajánlott fejedelemséget az ország érdeke miatt nem fogadhatta el. Hiszen láttuk, hogy mily komolyan számot vetett azzal, hogy mire képes, láttuk, hogy épen ezért Erdély felszabadítását és fejedelmi jussainak érvényesítését Thökölynek engedte, a kinek bejövetelét nemsokára remélte. Ezért az erdélyiek előtt őszintén feltárta a helyzetet, bőven kifejtette, hogy mennyire nincs érdekében a fejedelemség elfogadása, de egyúttal terveinek megfelelően tőle kitelhetőleg ajánlá a Thököly méltóságos személyét.2

) A ki Rákóczi önzetlen terveit legkevésbbé tudta megérteni, magáévá tenni, az Thököly sógora, gróf Pekri Lőrincz vala; legalább ő lígy mutatta. Ha tisztázta is magát azon vád alól, a mely ellene felmerült, szüksége volt arra, hogy a Rákóczi személye iránti hűségét, önkénytes hódolatát bebizonyítsa, hogy még ezután is kifejezésre juttassa, hogy az országnak »oly okos, nagy és messzelátó« fejedelemre van szüksége, mint Rákóczi. És mikor Rákóczit nem térítheté el tervétől, még egy utolsó kísérletet tett: besúgá, hogy »Bercsényi gróf őt igen kérte s mindenképen igyekezett reá venni, hogy az ő ') Thököly, illetőleg a keresztényszigeti országgyűlés is jogilag arra alapította a választást, hogy a bécsi udvar nem akarja az Apafi fejedelemségét elismerni, és a libera electiót cassálni kívánja. Hogy Apafi lemondása után az ország választó joga nem szűnt meg, több kuruczkori irat világosan kimutatja ; így a Transsylvaniae iam iam exspirantis g emitus ; az 1704-iki gyulafehérvári országgyűlés követutasítása (Instructio per SS. et 00. Transsylvaniae expeditae legationis, repandentis causas, ob quas a Leopoldo I. defecerint et Eranciscum II. Bákóczi in principem Transsylvaniae elegerint) ; az 1707-iki marosvásárhelyi országgyűlés 2. és 3. articulusai ; egy lengyel királyi tanácsosnak levele, melyet egy római birodalombéli úrnak írt Magyarország dolgairól. Thaly : Történelmi kalászok, 195 és köv. 11. — A libera electió védelmét találjuk még egyes békeértekezleten is, így mindjárt a Kákóczi választása után a selmeczin, de különösen a nagyszombatin. Mindezek egymástól többékevésbbé függetlenül, de összevéve minden lehető szempontból kimutatják és megvédik Erdély libera electióját. Ezzel szemben a bécsi udvar Erdély eredeti állapotára, — hogy t. i. nem volt mindig fejedelemség és megszűnt azon ok, a mely létrehozta, — az Apafi lemondása után kifejlett kormányzásnak az ország által való csendes elfogadására és a fegyver jogára hivatkozott, a mely érvelés tarthatatlanságát az Animadversiones apologicae czímű röpirat mutatta ki. -) Erről 1704 július elején (?) értesítette Thökölyt clavisos levélben, és bővebben is üzent neki, újabban is assecurálván őt, hogy országába való visszajövetelét fogja munkálni. Monum. Hung. Hist. II. oszt. XXIV. köt. 535. 540. 559. 11.