Századok – 1906

Történeti irodalom - Dittrich; Ottmar: Die Grenzen der Geschichte. Ism. Szentpétery Imre 161

1162 TÖRTÉNETI IRODALOM. iiak isinerettani princípiuma egészen különböző : a történelemé a belső, logikai kapcsolatok útján való felfogás, a metahistoriáé a külső analógia lítján való megértés. Ez ellen a,z elmélet ellen foglal állást a különben philologus DittricJí, itt ismertetendő értekezésében. Mindenekelőtt kimutatja, bogy a G-ottl által felállított ismerettaui különbség puszta, be nem bizonyított petitio principii, mely mindenképen tarthatatlan. Ha a történelem tudományának speciticumát keressük, vagyis azon fő ismertető vonást, mely a történelmet minden más tudománytól pontosan megkülönbözteti, akkor nem onnan kell kiindulnunk, a honnan Grottl, hanem a tudomány általános meghatározásából. Minden tudomány feladata Dittrich szerint elsősorban a czéljaira szolgáló tények felkutatásában és elkülönítésében, azután olyatén elrendezésében áll, hogy a tények egységesen áttekinthetők s a tudomány czéljainak megfelelő módon felhasználhatók legyenek. A tudomány egyes ágai között való főkülönbség pedig a rendezés módszerében rejlik. A történelemre nézve a négy fő rendezési alapelv közül (morphologicus, chronologicotopologicus, aetiologicus és teleologicus) a hely- és időrendi a jellemző, mely azt a többi tudományágaktól elsősorban megkülönbözteti. Ez pedig abban áll, hogy a történelem minden feldolgozandó tényt hely- és időrendileg az illető tényen kívül eső valamely más tényhez, mint mértékhez viszonyít. Ilyen viszonyítási mérték vagy középpont pl. a Krisztus születése, vagy Róma alapítása, vagy akár a megfigyelő időpontja is. A nem-történeti tudományok ellenben, a mennyiben szintén használják a hely- é§ időrendi princípiumot, a viszonyítás mértékéül nem a megfigyelt tényen kívül eső, önálló tényt veszik, hanem csak valamely belül eső, a megfigyelt ténynek alfaját, részletét alkotó tényt használnak. E mondás: »1780-ban Gralvani házábaii a réz és vas közé helyezett békaczombok rángatóztak«,—-történeti megállapítás, hely- és időrend szerint meghatározva, melyben a viszonyítás mértékéül időszámításunk kezdete, Krisztus születése szolgált, tehát egy teljesen függetleu, külső esemény. »A békaczombok rángatóznak, mikor réz és vas közé helyezik ők.et«, — ez természettudományi megállapítás, szintén bizonyos időrendi meghatározással, de a viszonyítás mértéke itt a vas és réz közé helyezés, tehát csupán az egész megfigyelt ténynek egyik momentuma, nem valami külső tény. Ebből következik, hogy 1. azon tudományok, melyek a történelem charakteristikumának felismert rendezési módszert használják, tehát az u. n. metahistoriai tudományok, nem zár-