Századok – 1906

Történeti irodalom - Szendrei János: Miskolcz város története 1000–1800. Ism. Szabó Dezső 149

152 TÖRTÉNETI IRODALOM, f magyar ember nem kapott. Mert pl. melyik magyarnak kellett megengedni azt. hogy a maga nyelvén beszéljen, mint a hogy a hospeseknek megengedték. Hozzáteszszük. hogy szerzőnk elfelejti megmondani, magyar eredetűnek, avagy idegen telepítésnek tartja-e Miskolcz városát? Pedig ez fontos lenne, mert a telepes városok jogi életének fejlődését eléggé ismerjük, ha tehát Miskolcz nem az, a monographia érdekesen tüntethetné fel, milyen volt az eredeti törzsökös magyar városok kialakulása. A miskolczi ipar és kereskedelem (inkább csak az ipar) tárgyalása csaknem kimerítőnek mondható. Főleg az adatok bősége az, a mit ki kell emelnünk. Kevésbbé sikerült az ipar pragmatikus történetének megírása. Egyáltalában jellemző vonása Szendrei művének, hogy az író kelleténél jobban óvakodik adataiból következtetéseket is vonni. Megelégszik azzal, lia adatait közli az olvasóval. Pedig az adatok feldolgozása annál inkább szükséges lenne, mivel e nélkül a könyv legnagyobb előnye, az adatokban való bőség, nem hogy tisztábbá tenné, hanem szinte megnehezíti látásunkat. A szellemi mozgalmak tárgyalásánál jóformán teljesen elmarad az országos fejlődésre való reflexió. Mindentől elszakítva látjuk, hogyan terjed el Miskolczon a reformáczió, mit tettek a reformátusok és a katholikusok az iskolázás érdekében stb. Az adatok teljesek, de hiányzik annak a kifejtése, minő hatással voltak e mozgalmak a város közéletére. Kevésbbé fontos az egész mű szempontjából, de mégis megemlítendőnek tartom, hogy a szerzőnek némely általánosságban mozgó állításai nehezen állják ki a bírálatot. Azt mondja pl. hogy »nem vonhatjuk meg bizonyos tekintetben a töröktől elismerésünket sem, mert hiszen százados uralma alatt módjában lett volna birtokolt területeiből valódi Törökországot csinálni; de ők nem bántották sem nemzeti szokásainkat, sem vallásainkat, sem nemzeti nyelvünket.« (218. 1.) Ez bizonyos mértékben igaz ; de mindamellett azt hiszszük, hogy a hódító török politika történeti kérdését egyszerűen »elismerésünk« nyilvánításával elintézni nem lehet. — Más helyen a háború pusztításairól szólva, ezt írja a szerző: »mert daczára a sok keserű tanulságnak, mindvégig elfelejtettük bekeríteni, vagy bármiféle védművel ellátni városunkat.« (179. 1.) Ennek a dolognak oka talán még sem annyira a feledékenység, mint inkább az, hogy a XVI-ik századig, a török uralom koráig, Miskolcz sokkal kisebb fontosságú hely volt, hogysem érdemesnek tartották volna Diósgyőr mellett ezt is védművekkel megerősíteni. — A könyvben előforduló dátumokat néha nem egészen szabatosan oldja meg a szerző. Pl. ezt : feria quinta