Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - I. közl. 1

tí R. KISS ISTVÁN. egymást kizáró, ellenmondó állítások, kétségtelen az is, liogy koruknál, hivatalos jellegüknél fogva az utóhbi adatok megbízhatóbbak, de ezek még magukban az Emlékiratnak Pekri szerepére vonatkozó részét meg nem ingathatják, mert Rákóczi altkor, mikor az említett levelek keltek, nem ismerte oly tökéletesen Pekrit, de ha ismerte volna, sem vezethette volna vissza egy személyre, reá, a saját elhatározását. Pekri mellett szerepel az Emlékiratban egynehány erdélyi úr, a kik közül előbb említette gróf Mikest, gróf Teleki és báró Száva Mihályt. Bár a szöveg nem zárja ki, hogy több erdélyi úrra gondoljunk,1

) de azt kizárja, hogy az urakon kívül másnak is szerepet tulajdoníthassunk. Pedig a regális szövege szerint »az erdélyi statusok instáltanak béadott Memoriálisok által, hogy mind az eddig az hadakozásnak alkalmatosságával következett rendetlenségek, s egyéb a nemes ország közjavát, boldogságát s szolgálatját néző dolgok iránt is jó rendelés, mind egyéb közönséges és személy szerént való megbántódásoknak az igazság kiszolgáltatásával orvosoltatások lehetne, nemes Erdélyországában az eddigi, azon nemes ország régi rendtartása szerént publicáltassék egy országgyűlés.« Míg ezen szavak az Emlékirat által is említett, de ma ismeretlen Memorialis létezését megerősítik, sőt tartalmának pontosabb körvonalazásával bővebb alapot nyújtanak a további kutatásra,2

) egész határozottan mutatnak arra is, hogy az a statusokra hivatkozik az 1704 jun. 13-án kelt patens parancsolat is, mely szerint »a nemes erdélyországi statusoknak előttünk tett alázatos supplicatiójokból« megértvén a sok rendetlenséget, azok ellen intézkedéseket tesz. — Thökölyhez intézett levele szerini pedig : Erdélyországnak nagyobb része a súlyos iga alól felszabadulván, gyűlést kivánt. — Egy 1706-iki portai követ-instructiő szerint is : Noha Erdélyt is kezdett fegyverkezések után meghódítottuk s szabadságát helyreállítván az országnak a szabad választást is megengedtük. (Archívum Bákóczianum, 1. oszt. I. köt. 470. 1.) ') Bizonyos, hogy az említett urak közül Teleki Mihály már nem volt a Bákóczi udvarában, mert ő a Czegei Vass György naplója szerint már két hónappal előbb visszaérkezett. (Monum. Hung. Hist. II. oszt. 35. köt. 389. 1.) Thaly Kálmán (A Székesi gróf Bercsényi család tört. III. 182. 1.) s az ö nyomdokain Szádeczky Lajos (Erdélyi Muzeum, XVII. köt.) és Antaljfy Endre (Petrőczi Katalin Szidónia élete és munkái, 96. 1.) pótlásúl felsorolják (Telekit sem véve ki) Jósikát, a Bhédeieket (!), a Barcsaiakat (?) és »számos más erdélyi urat« a nélkül, hogy forrásaikra hivatkoznának ; de hogy mily pontossággal, már abból is kitűnik, hogy a Barcsaiak közül Ábrahám Vajda-Hunyad várába szorult, a honnan csak a várral szabadult fel julius 20-ika körűi (Badványi lt. III. oszt. 3. cs. 54. sz.), Mihály pedig ez időben Csáky Andrással Vajda-Hunyadot és Dévát ostromolta. (U. o. 36. cs. 130. sz.) A többi Barcsai figyelmet nem érdemel. s) A Memorialis valószínűleg alapúi szolgált a Transylvaniae