Századok – 1905

Történeti irodalom - Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. Ism. Váczy János 946

952 .TÖRTÉNETI IRODALOM. hűtlenségi perbe fogják. A nemzet azonban benne látja jogainak legerősebb támaszát s elhalmozza dicséretekkel. Az 1838-iki pesti nagy áradáskor kifejtett emberfölötti tevékenysége még egyszer a dicsőség szárnyára veszi nevét; de az ellene indított hűtlenségi perek, elfogatása, néhány hétig tartó fogsága s ennek következtében fenyegető szembaja mintegy derékban törik meg a nagy ember pályáját, s voltakép irányító szerepet nem játszik többé az eseményekben. Szózat-a azonban az ötvenes és hatvanas évek küzdelmeiben is sok oly figyelmeztető eszmét adott a magyar államféi'fiaknak, a melyek újabb alakulásainkban is könnyen felismerhetők. E műve politikai irodalmunknak egyik legkiválóbb terméke, s igazi méltatásával máig is adós történetírásunk. Az úgynevezett nemzetiségi kérdés tanulmányozói mint forrásművet használhatják, s a kik a Magyarország és Ausztria közti kapcsolat történetét vizsgálják, szintén nem mellőzhetik Wesselényinek e legbecsesebb művét. Wesselényi a nemzetiségek egyesítését s a magyarság ügyének való megnyerésöket tartja főczélnak, a kapcsolatra nézve pedig világosan kimondja a Habsburgokkal való szövetség szükségét, nemcsak a magyarok, hanem az osztrákok érdekében is, mert — úgymond — az osztrák császár csak addig lehet hatalmas, míg a szabad magyar nemzetre támaszkodhatik. Látnoki lélekkel jósolja meg a német szövetséget s a franczia-orosz barátságot. A szabadságharczban a béke pártján munkálkodik, de szavai hatástalanok. A mult élő emléke, a ki a jelen harczait közvetetlenűl már alig ismeri. De még így is minden gondolata a hazának van szentelve. Eletének e korszakát talán legtanulságosabban beszéli el a szerző, s itt szívesen időzhet a könyv olvasója az életrajz minden mozzanatánál, mivel Wesselényi eddigi életrajzaiban épen ez az időszak nincs kellően méltatva. Mikép válik el útja a Kossuthétól, mikép kel pártjára utoljára Széchenyinek az embertelen megtámadásokkal szemben : e fejezetek a könyv legtűrhetőbben írt részei közé tartoznak. Wesselényinek nyilt szókimondása, őszinte meggyőződése, haláláig főjellemvonása marad. Talán ez az oka, hogy történetíróink közül többen, a kik az 1848,49-iki eseményekkel foglalkoztak, azt állítják, hogy az 1848 decz. 6-iki éjjeli s a 7-iki nyilvános ülésben Wesselényi is jelen volt s az olmüczi manifestum elfogadása mellett szállott síkra. Valószínű, hogy a kik ezt állítják, a Wesselényi és Kossuth közötti neheztelésből merítik érveiket. Kardos Samu meggyőzőleg kimutatja, hogy történetíróink tévednek. Wesselényi ez időben nem lehetett jelen Pesten. 1848-ban szeptember végén Lainberg Ferencz meggyilkolása után Freywaldauba távozott családjával. Innen is figyelemmel kísérte