Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902

908 BLEYER JAKAB. valami módon támogatta volna. Ez kizártnak tekintendő. És így világos, hogy szerepében, melyet a nagy harczban a leigázott germán népek felszabadítására játszott, eredetileg nem lehetett semmi, a mi becstelen vagy megvetésre méltó lett volna. Hogyha tehát a hun-história — bizonyára a népmonda felfogására támaszkodva — Detreh álnokságáról és árulásáról beszél, ez nem lehet csak későbbi, sajátosan magyar fejlemény, a mint hogy hun-magyar szempontból Detreh szereplése Etele halála után tényleg nemcsak nem rokonszenves, hanem a legnagyobb mértékben bűnös, mert ellenséges. Mint Kremheldről, Detrehről sem szól a hun-história a germánok és hunok nagy harcza után semmit. Detrehnek egész helyzetéből azonban, melybe a germánok győzelme által jutott, világosan következik, hogy régi birtokát, nevezetesen Pannóniát, melytől a hunok megfosztották volt, újra visszanyerte. Mint római királyt győzték le a hunok, és ezen veresége következtében kellett vazallusként Etele udvaránál maradnia és hadi vállalataiban részt vennie. A hun birodalom felbomlása után visszakapta szabadságát, és semmi sem állott már útjában, hogy seregével, a mennyiben a liosszu harczok alatt, különösen a hunok és germánok véres összeütközésében még el nem pusztult, vissza ne térjen régi birodalmába, Olaszországba. Ezzel végződik pannóniai tartózkodása, tehát számkivetése, melyről a német monda beszél. Húsz évet töltött Olaszországon kívül és húsz év folyt le — mint már kiemeltem — számkivetésben a ravennai ütközetig, melyben Etzel fiai elestek, és Dietrich, mindamellett hogy Ermanarikot legyőzte, mégis visszatért Hunországba. A visszatérés tulajdonképeni oka a német mondából nem világlik ki. Azt hiszem, a következő magyarázat földeríti a homályt. Egészen világos ugyanis, hogy a hun birodalomnak és Attila fiainak romlásáról szóló hagyomány a nagy német monda-complexus két egészen különböző helyén szerepel : egyszer a tulajdonképeni Dietrich-mondában, a hol a ravennai ütközetről, tehát Olaszország elfoglalásáról szóló traditióval contaminálódott ; másszor a Burgund-Nibelung-mondában, a hol a burgundi királyi család pusztulásáról szóló mondával kapcsoltatott össze, melynek színhelye csak későbbi fejlődésben helyeztetett át Etzel udvarába. A ravennai ütközetről szóló mondában Dietrichnek A Detreh ellen való ellenszenvét krónikásunk ilyen alakban semmiesetre sem vehette át a középkori egyházi irodalomból, melyben a vallási gyűlölködés N. Theodorikról valóságos torzképet rajzolt. V. ö. Jiriczek id. m. 149. 1.