Századok – 1905

Tárcza - Vegyes közlések - Karácsonyi János székfoglaló értekezése a székelyek eredetéről és Erdélybe való településéről 71

tárcza. 71 VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA második osztályának decz. 5-iki ülésén Karácsonyi János r. tag foglalta el rendes tagsági székét a székelyek eredetéről és Erdélybe való településéről szóló értekezésével. Előadását három részre osztotta. Az első részben a hun krónikáról azt bizonyította, hogy nagyon későn, legalább is 1265 után írták, mert a krónika írója egy 1212-iki eseményt nagyon régi dolognak tartott s mert Troppaui Mártonnak 1265— 1268 közt készült krónikáját már használta. A hun krónikát, mint azt készítése ideje és készítőjének helyrajzi ismeretei nyilván elárulják, Kézai Simon mester írta. Sajnos, igen rossz forrásokat használt, s a hol önálló, ott nem ér fel emlékezete még a honfoglalásig sem. hanem X—XlII-ik századbeli eseményeket helyez át a hunok idejébe. Ennélfogva a székelyek történetét úgy kell megírni, mintha a hun krónikát sohasem olvastuk volna. Áttérve a székelyekről szóló oklevelekre, kimutatta az értekező, hogy az 1096. 1228, 1235, 1251, 1271, 1301 és 1343 évekre tett levelek mind koholmányok ; a székelyek jogi intézményeit vizsgálva pedig, arra az eredményre jutott, hogy azok nem régiebbek a XIII-ik századnál s előbb megvoltak a Királyhágón innen, mint túl. Ennélfogva a jogi állapotokból a székelyek külön nemzetiségére vagy különös jogaira vont túlzó következtetés meg nem állhat. Előadása második részében a székelyek eredetével és nevével foglalkozott az értekező. Azt a bizonyítékot, a mit a székelyek nyelve eddig is nyújtott, megerősítette, s a székely hely- meg személy-nevek (vezetéknevek) alapján kétségtelenné tette, hogy a székelyek magyarok, még pedig olyan magyarok, kik a Xl-ik század végére kialakult (tehát nem a honfoglaláskori) magyar nyelvet beszélik. Kiindulva abból, hogy minden társadalmi osztály a maga foglalkozásának megfelelő területet keresi föl, kimutatta, hogy a székelyek a XI—XIII-ik századok folyamán a Királyhágón innen legalább tizenhat helyen laktak, még pedig mindenütt erdők mellett. Mivel pedig az Árpádok korában kiki természetben rótta le adóját, s a székelyek juhokkal, kecskékkel.tsertésekkel és szarvasmarhával adóztak, ebből következik, hogy eredetileg erdőkön s azok tisztásain legeltető állattenyésztő nép valának. Ezért alkalmazták őket később ei'dőőrökűl is. Foglalkozásukból következvén, hogy jól ismerték az erdei utakat s azok csinálását, a királyok hadjárataik alkalmával őket használták kalauzokúi és útcsinálókúl, s ez a magyarázata annak, miért jártak a sereg előtt. Az útcsinálásból, útvágásból származik nevök is, mert szék (sjek) a szlovénban annyit jelent mint vágás, a mihez hozzájárulván a U képző, székli — vágással foglalkozó. A székli szóból azután a magyar hangtörvények szerint