Századok – 1905

Történeti irodalom - Karácsonyi János: Szent István király élete. Ism. Dedek Crescens Lajos 754

TÖRTÉNETI IRODALOM. 763-Hát ez komédiának igen szép lett volna, de komoly ténykedésnek kissé absurdumnak látszik. Épen azért igen valószínűnek tartom, — belső okokból, — bogy mind a nagyobb, mind a Hartvik-féle legendának épen ez a része kései betoldás, igazában sallang és nem biztos adat. Érezte ezen elbeszélés tarthatatlan voltát Karácsonyi is ; ezért egy másik — ügy tudom későbbi — munkájában *) jelzi, hogy számos X—XI. századi tudósítást idézhetne arra nézve, hogy (985 táján, de később már nem) szokás volt, hogy a keresztelő pap egyúttal mint keresztatya is szerepelt. Mivel pedig Mátyás Flóriánra hivatkozik, a ki Szent István születéséről szóló disquisitiójában néhány ilyen tudósítást idéz, világos, hogy ő is ezekkel nyugtatta meg magát. De vájjon tényleg megerősítik-e ezek a tudósítások annak szokásos voltát, hogy a keresztelő keresztatya is legyen egyszersmind? Az első tudósítás Pipin frank királyról emlékezik. Ebben világosan ki van mondva, hogy szent Willibrordus keresztapja volt Pipinnek, de egy betűvel sincs mondva az, hogy ő is keresztelte volna meg. A másik példa Nagy Károly fiáról szól, a kit állítólag Adrián pápa megkeresztelt és a keresztvízből kiemelt (baptisavit et a sacro fonte suscepit). Eltekintve attól, hogy egyéb középkori krónikákat tartva szem előtt, ily összeállításban az egész mondatszerkezet inkább pleonasmusnak látszik, és e kifejezés : a sacro fonte suscepit, idem per idem, vagyis = baptisavit, — a felhozott példa nem bizonyít az állítólagos szokás mellett, mert Adrián pápa nem keresztelte Nagy Károly fiát Karlmannt, hanem csak keresztatyja volt. Az Annales Quedlinburgenses, Ann. Weissenburgenses és az Annales Lamberti 781-re csaknem betűről betűre egyezően írják : »Carolus Romám perrexit et ibi baptisatus est filius eius Carolomannus (Karlmannus), quem Hadrianus papa mutató nomine vocavit Pippinum «... Tehát megkereszteltetett, de hogy ki által? nem tudjuk, és Adrián pápa csak nevet adott a fiúnak és őt királylyá kente. Csak Einliardus írja azután : »Et cum ibi sanctum pasclia celebravit, baptisavit idem pontifex filium eius Pippinum«... Sőt Einhardus még többet is tud, azt t. i. hogy Nagy Károly onnan Milanóba ment, és Tamás, a város érseke »baptisavit ibi filiani eius, nomine Grislam, et de sacro fonte suscepit.« Tehát tud egy újabb esetet is, a melyből egy kis erőlködéssel új adatot lehet kovácsolni arra, hogy a keresztatya egyszersmind a keresztelő pap volt. Csakhogy Einhardus ') Szent Adalbert védelme. Kath. Szemle, 1904. 531. 1.