Századok – 1905

Történeti irodalom - Karácsonyi János: Szent István király élete. Ism. Dedek Crescens Lajos 754

TÖRTÉNETI IRODALOM. 757-magában az alapkérdésben, az életiratok létezésének kérdésében ilyen khaosz, ilyen bámulatos disharmonia van, lehet-e ott biztos és lcétes (kései) betoldások végleges megállapításáról szó? Hiszen azt sem tudjuk bizonyosan, hogy melyik is hát az igazi legenda, a melyet a kései betoldásoktól meg kellene tisztítani. A Hartvik-vita, két éles elme edzett tollának összecsapása, sok tanulságos anyagot hozott felszínre ; ám — és ebben talán mindenki egyetért velünk — a vitában sem Karácsonyi nem gyűrte le Paulert, sem Pauler nem győzte le Karácsonyit. A vita eldöntetlen maradt és eldöntetlen most is ; de e mellett nem szabad feledni azt sem, hogy az a nézet az általános, abban egyesül a consensus, a melynek bajnoka Pauler volt. Melyek tehát a »biztos részek« és hol vannak azok kétségbe vonhatatlanúl kitüntetve? Mert végre is csak az a kérdés, hogy mi van ezen életiratokban olyan, a mi egyéb források adataival is összeegyeztethető ; vagy ha az adatok divergálok, melyik a valószínűbb állítás : a legendák állítása-e, vagy az egyéb forrásoké? Mert »biztos« jelzőre érdemesült adatokat csak így emelhetünk ki a bizonytalanokká tett életiratokból. Azt állítja a szerző (6. 1.), hogy Gyejcse (nála Gyécse) fejedelem I. Miesko lengyel fejedelemnek »Beleknegina, keresztyén néven Adelheid nevű« leányát vette el feleségül 973-ban. Ez tehát biztos adat. Csakhogy ezzel szemben történetíróink túlnyomó része azt vallja, hogy Gryejcse felesége Sarolta volt, Gyula erdőelvi vajda leánya. Ezek véleményöket főkép a magyar krónikákkal, a Névtelen jegyző, a Képes Krónika stb. tanúságával igazolják. Karácsonyi a maga véleményét ellenben a lengyel forrásokra alapítja. Igaz, hogy a magyar források hitelét megingatták egyes magyar szöveg-kritikai írók, de az is igaz, hogy a lengyel forrásokét is megingatták egyes — és pedig tekintélyes — lengyel szövegki'itikusok, s azok egy részét a XIV-ik sz. kései tákolmányának jelezték; és igaz az is, hogy ezen lengyel források közt egy sincs, mely feltétlen hitelességre tarthatna számot. Ily körülmények között egy dolog biztos, az t. i. hogy Karácsonyi ezen biztos adata épenséggel nem biztos. Én Sarolta mellett kardoskodom. Bevallom, hogy nálam érzelmi momentum is működik, belőlem a nemzeti érzés is beszél. Mindaddig, míg feltétlenül hiteles külföldi források a magyar források értesüléseit le nem rontják, vagy külső — pl. chronologiai — okok azokat valószínűtlenekké nem teszik, a magyar történelemben a magyar krónikáknak adok elsőbbséget. Lehet hogy tévedek. Nem is vitatkozom; de arra SZÁZADOK. 1905. VIII. FŰZET. 52