Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712
BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 729 Aventinus az ő bajor aimaleseiben *) ugyanis azt beszéli, hogy midőn Attila elhatározta, hogy Gallia ellen fog fordulni. » Theodoricus Veronensis, Triarii filius, et Matrinus, Antbemius consul,2) gener Valentiniani imperatoris, praeses Danubii et Yindeliciae, qui post imperavit, Danubii limitis duces, provinciarumque quas possidemus legati, annuente augusto, cum Attila pacem his conditionibus ineunt : oppidis quidem clausis, itineris faciundi facultatem exercitui copiisque Attiláé conceclunt.« Itt tényleg bizonyos egyezést látunk a hun történettel, a mennyiben Matrinus és Theodoricus Veronensis együtt említtetnek. E mellett azonban az elbeszélés tartalma egészen más, és Theodoricus Veronensis sem Nagy Theodorikkal azonos, hanem Triarius ismeretes fiával, a ki Marcianus császár kegyencze és N. Theodorik versenytársa volt Byzanczban.3) És vájjon az említett egyezés csak azzal a föltevéssel magyarázható-e, hogy a magyar monda bajor eredetű ? A hibás eredmény, melyre Matthaei itt és egész vizsgálódásában jut, ilyen módszerellenes feltevéseken alapszik. Egészen indokolatlan eljárás ugyanis, ha Matthaei felteszi, hogy minden, a mi egyezés Aventinus és a magyar krónikák között található, valódi és pedig bajor hagyomány. Annyi legalább is kétségtelen, hogy más lehetőségek is foroghatnak fen. Ha az, a miben egyeznek, valódi hagyomány is, még semmiesetre sem következik eleve, hogy a magyar monda bajor kölcsönvétel, hanem még mindig megvan a lehetősége annak, hogy mindkettő egy közös mondaforrásra megy vissza. Még annál kevésbbé szükséges azonban, hogy minden egyezés valódi monda legyen ; lehet ez közös írott forrásból való átvétel is. Másrészt annak a lehetősége sincs eleve kizárva, hogy Aventinus annaleseinek ezen a helyén is a magyar krónikákból merített, a mint hogy a magyarokról szóló tudósításaiban tényleg merített belőlök, nevezetesen a Képes Krónikából.4 ) Én a magam részéről azt gondolom, hogy Matrinus Aventinusnál ép oly kevéssé, vagy még kevésbbé mondai eredetű, mint Macrinus a mi krónikáinkban. Aventinus elbeszé') J. Turmair'a genannt Aventinus sämmtliche Werke. Kiadta a bajor tud. Akadémia. II. köt. 302. 1. Y. ö. egyszersmind az ő krónikáját u. o. IY. 1137. 1. s) A későbbi császár (467—472), a ki nem Talentinianusnak, hanem Marcianusnak volt veje. V. ö. Jordanes : Eomana (ed. Mommsen), 43. 1. 3) Jordanes : Getica, LII. fej. 4) Olv. Rademacher : Aventin und die ungarische Chronik. Neues Archiv der Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde, XII. köt. 561. 1.
