Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMET. 727 ri ill benne volt a magyar elemekkel még nem vegyített eredeti mondában. Erre mutat — mint láttuk — nevük, valamint az a körülmény is, bogy a hun oldalon ők ketten egyedül élik túl a pannóniai harczokat. Ok a történeti testvérpár, Attila és Bleda, kiknek egymáshoz való viszonya a magyar hagyományban a történelemmel szemben semmiféle eltolódást nem mutat, csak hogy a Buda név a történeti Bleda helyébe lépett. Ezekben a harczokban, melyeket a két testvér a gótok ellen visel, és abban, a mit a hun-história róluk még tovább mond, úgy gondolom, Attila és Bleda együttes uralkodásának emléke tükröződik, melyről a történelem értesít bennünket. Ez az emlékezés bámulatosan hű, hanem azért még sem szabad tudós eredetre visszavezetnünk, mert kétségtelenül tiszta és hamisítatlan hagyomány. Azokra az okokra, melyek e?t a feltűnést valószínűvé teszik, és arra a konzerváló erőre — Bleda és Buda városának neve korán azonosíttattak — mely a hagyomány ilyen hűségét lehetővé tette, a következő fejezetben akarok rátérni. A két testvér közül természetesen Attila volt a hatalmasabbik, az összehasonlíthatatlanúl nagyobb tehetségű, legcsodáltabb jelensége az egész népvándorlásnak. Ép ezért mindenesetre már kezdettől fogva, tehát a Detreh ellen való harczokban is, az első és legjelentősebb szerepet kellett játszania. Minden hun vezér elesett, csak Etele és Buda maradt sértetlen, és a tulajdonképi győző — mint a monda további tartalma (Etele megtartja magának Pannóniát, Detreh neki hódol meg stb.) kétségtelenné teszi — csak Etele lehetett. Attila mindennek foglalatja, a mi hun, a történelemben épen úgy mint a mondában, és így mi sem természetesebb, mint hogy a hagyományban Balamber helyére lépett, a kiről a germán monda különben nem tud semmit. A keleti gótok eltávolodván a történeti események helyétől és idejétől, senkit sem tarthattak inkább legyőzőjüknek mint Attilát, és senkitől sem volt kisebb gyalázat legyőzetni, mint a hun fejedelmek legnagyobbikától. »Vir in concussione gentium natus in mundo, terrarum omnium metus, . . . propitius autem in tide semel susceptis.« l) A két testvér együttes uralmának emléke következtében Attilának Balamber szerepét a gótok leigázásában Bledával (Budával) meg kellett osztania, de kétségtelenül már itt is ő foglalta el az első és döntő helyet. Időrendi tekintetben Etele és Buda bizonyára később léptek Balamber helyébe, mintsem az eseményeknek Pannóniába való áthelyezése megtörtént volna. Ez az eltolódás, mely-') Jordanes : Getica, XXXV. fej. 50*