Századok – 1905

Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630

AZ OHATI APÁTSÁG. 6.33 monostor kegyuraságával a Pércsiek. nyugati és délnyugati felében az Ohatiak elégíttettek ki. A Pércsiek Telekházán laktak, az Ohatiak innen nyugatra és délnyugatra Egyek és Kócs felé, a hol Bodach, mai néven Bodajcs, és ettől délre, a mai Telekházától az ohati Nagy-Majorba vezető úton Jákó feküdtek ; legalább az utóbbit nekem e tájon jelölték meg egy olyanforma laponyag képében, a minőn Godolyaház is feküdt. Az oklevelek azt mutatják, hogy Ohati János, Kolozs fia, ki nagyanyai örökségét ötven arany forintért visszaadta a Pércsieknek, itt lakott bátyjával. Ohati (helyesen talán inkább Pércsi) Lászlóval. Pontosabban e birtokot dolgozatom második részében ismertetem. Az utóbbinak birtokát 1385-ben a váradi káptalan előtt kötött csere-egyezség igazolja,1) melyben nőtestvére Katalin, Mellétei Német Jánosné, hogy a testvéri szeretetet osztályos harczok fel no dúlják, leányi negyedét átengedi Ohati Lászlónak Szentgyörgytelek felére és Egyek negyedére. Az ezt megelőző s az egri káptalan előtt kötött egyezséget, melyre az 1385-iki hivatkozik, igyekeztem felkeresni, de eredménytelenül. A Pércsi család egyik tagja, Mihály leánya Ilona, Sztári Imréné, 1411-ben2) Zsigmond királytól saját nevére kiadatni kéri azt az 1336-iki s 1338-ban privilégiumba írt egyezséget, mely szerint az Ohatiak a Pércsiekkel megegyeztek s az ismertetett határjárás megtörtént. A király a kérelmet Ilona testvére Katalin, Bajoni Györgyné beleegyezésével teljesíti. Ide helyezem azt a szomorú eseményt is, melyet már jeleztem : az utolsó Ohati, Kolozs fia János halálát. Kolozs fiának mondom, mert más Jánost az okiratok nem említenek és mert az utána maradt birtokok reá mutatnak. Ohati János halála miatt két rokona, Pércsi Katalin és Bajoni György két fia : Bajoni István és László gyanusíttattak, kik közül különösen István csakhamar befolyásos emberré s utóbb fiastól hatalmas birtokszerzővé vált, ki lassanként egy kis vármegyére való területet szerzett magának, elkezdve Egyektől, Kócson. Derzsen, Zámon keresztül Csegéig, Szentmiklósig és Szentmargitáig, körülkerítve az Agárdiak által elbirtokolt, majd ezek részéről Parlagi Pálnak (1461 — 1462) eladott és I. Mátyás által is oda ajándékozott (1473) hajdani királyi birtokot, Csegét.3) >) Károlyi Okit. I. köt. 250. sz. a) U. o. 314. sz. 3) Az Agárdiak és Parlagi Pál között létrejött szerződések is igazolják azt, hogy Csegén egy másik Morotva volt hajdan, nem a mai északnyugati. Az oklevélben emlegetett malom a mai Hatajpatakon, a Casthel nevű hely a Kis-Majorban volt, melynek egy legújabban restaurált ősi-égi épülete ma is régi kastély nevet visel, mindamellett, hogy kisebbszerű épület volt.