Századok – 1905

Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630

640 VÉGI! KÁLMÁN MÁTYÁS. Yégűl az a contigua terra, melyet az oklevél a Mortua magna tartozéka gyanánt említ, a Puszlika és Tölgyere közötti terület, ma is föld, még pedig Görbe-föld a neve. A királyi birtok, Csege és Ohat határvonala tehát 1248-ban is ugyanaz volt, a mi 1336-ban. Ez kétségbevonhatatlan. így tudják a mai csegeiek is, kik a Tölgyere és Mirhó feletti terű­letet ősegei határnak mondják, és itt terültek el a hajdani csegei jobbágyok dézsmás birtokai. De a mai csegei Nagy-Majort, mely a Mirhón és Tölgyerén innen, a csegei föld-tői délre esik, külön­álló határnak ismerik, bár nem tudják, kié volt. Az ohati apátság így esett a már leírt határokon belül Egyek falu és Csege királyi falu között valahol az északnyugatról délkeletre nyúló Ohat dereka táján, még pedig nem az Ohati család, hanem a Pércsiek részén, tehát keleten, és birtokai szintén délkeleti irányban terültek el a Kecskés és Tisza között, mint a másik két birtok ; mert "képtelenség feltenni, hogy a kolostori életben szükséges halastavakból és legelőkből kizáratott volna, a melyeknek ma is, akkor meg épen Kánaánja volt a Tisza. E kitérés után megemlítem, hogy az egri káptalan határjárt levelét 1338 márcz. 31-én Arnold fia Mihály és Miklós fia Mihály kérésére a király is megerősítette.1 ) Már az 1335-iki csereszerződésben meg van említve az Ohat derekán fekvő két kegyurasági épület : a Szent György temploma és a Boldogságos Szűz monostora. Együtt szerepelnek a Pércsi Miklós, Márton fia, fél ohati osztályos birtokán. Mind­kettőnek Pércsi Miklós a kegyura, mert nem compatronatus-n&k hanem patronatus-nak mondja az oklevél, a régi Ohatiak Arnold­ága megemlítése nélkül, kik Ohat nyugati és délnyugati részét, körülbelül a mai nagy-ohati major tartozékait bírták. Egyek, Kócs, Derzs, Zám és Máta által határoltam Kiemelni kívánom azt is, hogy az oklevél szavai korántsem követelik, hogy a két kegyuraság egymás mellé helyeztessék olyformán, hogy bár a monostor a Boldogságos Szűz tiszteletére volt szentelve, de tem­ploma már Szent György nevét viselte. Ez különben is szokatlan lett volna. Az oklevél csak annyit mond, hogy a két épület a Pércsiek területéu, annak a színén (in facie) feküdt. Öt évvel a beiktatás után a Pércsiek és egy új quartali­tiumban anyai ágon részesülő Ohatiak között per keletkezett. Ohati Tamás fia István felesége ugyanis Pércsi Márton Ilona nevű leánya volt, kit Ohatnak a Pércsiek által birtokolt keleti feléből leányi negyed illetett. Ezt a leányi negyedet Ilona, úgy látszik, valahol a Tisza felé, a Pércsiek birtoktestében, az emlí­') Károlyi Okit. 1. köt. 92. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom