Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602
A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 611 sorban az esemény színhelyén, Hunországban voltak találhatók ; mi természetesebb tehát, mint hogy Pilgrim Hunországba küldte követeit, természetesen Attila országába és nem a X-ik századi Magyarországba. A Klage idézett sorai tehát nem bizonyíthatnak a magyar hun-monda létezése mellett. A magyar hun-mondának legrégibb bizonyítékát *) Béla király (valószínűleg III. Béla) névtelen jegyzőjének krónikájában találjuk.2) Már Grimm Vilmos 3 ) rámutatott, hogy Anonymusnak kellett a magyar hun-mondát ismernie, és az ellenvetések, melyeket ezen nézet ellen felhoznak, jogosulatlanok.4 ) Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy a hun-krónikát ismerte; ez mindenesetre ki van zárva, de a mi szempontunkból nem is fontos. Anonymusnak tudomása van Árpád házának Attilától való leszármazásáról;5 ) beszél Attila váráról (Ecilburg = buduuar) ;6 ) elmondja, hogy a magyarok nyugatra vonulása a, szlávokban félelmet és borzalmat keltett, mert Almost és Árpádot Attila örököseinek tartották ;7 ) arról is tud, hogy a székelyek Árpád népe,8 ) és megemlíti Csabát is, természetesen a többi krónikától eltérő összefüggésben.9 ) De ha Anonymus tudott a hun-mondáról, miért nem merített belőle krónikájában, legalább oly mértékben, mint a későbbi krónikások ? Erre a kérdésre a tudományában elbizakodott Anonymus, a ki a köznépnek minden hagyományát lenézi, maga felel meg : ') Kaindl R. Fr. id. к. III—IV. tanulmány, 28. 1. azt állítja, hogy a magyar hun-mondának első följegyzését a magyar-lengyel krónikában (Mon. Pol. Hist. eccl. Aug. Bielowski, 495. 1.) bírjuk. De Kaindl itt kétségtelenül tévedésben van. Ennek a krónikának Kaindl egyáltalán túlságos értéket tulajdonít, a mi egész kútfő-tanulmányának kárára van. A hunok és magyarok azonosításán kívül nincs e krónikában semmi, a mit magyar népi elemnek kellene tekintenünk. Olv. Domanovszky Sándor birálatát. Századok, 1903. 461. 1. 2) Gesta Hungarorum. Ed. M. Florianus : Históriáé Hungaricae Fontes Domestici, SS. II. köt. 1.1. — Anonymust Pauler Gyulával (A magy. nemz. tört. az Árpád-házi királyok alatt. II. 600. 1.) III. Béla jegyzőjének tartom ; véleményem szerint sem Heinemann-nak, sem Kaindlnak nem sikerült M. Florianusnak (id. h. 256. 1.) III. Béla mellett felhozott érveit megdönteni. Olv. Ii. Steinacker birálatát, id. h. 135. 1. 3) Altdeutsche "Wälder, I. 252. 1. V. ö. Salamon Ferencz : Budapest története. II. 53. 1. 4) Hogy Anonymus a hnnok nevét nem említi, az még nem bizonyítja, mintha nem tudta volna, hogy Attila »nominatissimus ac potentissimus rexc (I. fej.), »flagellum dei« (XX. fej.), a hunok királya volt. Ilyet a tudós jegyzőről föltenni meg nem engedhető skepticismus. 6) I. fej. és többször. ") I. fej. és többször. ') XII. fej. és többször. 8) L. fej. 9) XLV. fej.